Vajdaság építészete
Előszó
A Vajdaság építészetének feldolgozásánál a kutató szinte azonnal beleütközik abba a problémába, hogy a mai Vajdaság Autonóm Tartomány területe a történelem során jóformán sohasem képezett egyetlen egységet. A Duna és a Tisza közé eső Bácska átnyúlik a mai Magyarországra, a Tiszától keletre eső Bánát jelentős része és egykori központja, Temesvár ma Romániához tartozik, a Dunától délre eső Szerémség pedig, bár a Magyar Királyság része volt, a történelem nagy részében nem tartozott a szoros értelemben vett Magyarországhoz – Horvát-Szlavónországhoz sorolták, központi települései ma is Horvátországhoz tartoznak –, így az országgal foglalkozó történeti statisztikai, történeti földrajzi munkák nagy része nem is foglalkozik vele.
A vizsgált terület az elmúlt két évezred során szinte folyamatosan határterület volt, az azonban folyamatosan változott, hogy milyen ország, illetve birodalom határterülete. Ezeket a változásokat követte a településhálózat változása is. Az országos tendenciák itt vagy felerősítve jelentkeztek, vagy bizonyos korszakokban a terület sajátos különállásának következményeképpen nem is jelentkeztek. Egykor fontos települések süllyedtek jelentéktelenségbe (és tűntek el), más települések pedig szinte a semmiből váltak jelentőssé. Ezeknek a változásoknak a manifesztációja az építészet maga, a kötetben példaként bemutatott épületek így túlmutatnak önmagukon.
A terület építészetét ennek megfelelően az egyes korszakokon belül kiválasztott, fókuszpontokként használt emlékeken keresztül mutatjuk be. Mint minden áttekintő jellegű műnél, jelen kötetnél is erőteljesen szelektálni kellett a bemutatandó emlékek kiválasztása során. Elsődleges szempont volt, hogy olyan épületeket tárgyaljunk, amelyek (legalább részben) ma is állnak, és az adott korszakra jellemző formájukat (legalább részben) ma is őrzik. Szintén fontos szempont volt egyrészt a bemutatandó emlé- kek tipikussága, másrészt pedig egyedisége. A kettő csak látszólag zárja ki egymást. Ebből a szempontból a „tipikus” emlékek azok, amelyeken egy adott korszak jellemzői bemutathatók, így a kivá- lasztott emlékről elmondottak többé-kevésbé igazak a többi, hasonló korú és azonos funkciójú épületre is. Az „egyedi” emlékek pedig azok a kiemelkedő épületek, melyek jelentősége túlmutat a Vajdaság határain (ilyen például az aracsi templom, a verseci plébániatemplom vagy a szabadkai zsinagóga). Ezeket a többinél részletesebben tárgyaltuk.
Az épületek meghatározó rendeltetése korszakról korszakra változott, így az egyes korszakok bemutatott épületei más-más funkciót töltöttek be (várak, templomok, köz- és lakóépületek, ipari épületek). A kötet nem törekszik, nem törekedhet teljességre: nem a Vajdaság építészeti értékeinek leltára (ehhez egy egész sorozat vaskos kötetre lenne szükség), hanem az építészetet mint a történelem lenyomatát próbálja megragadni, előzetes történeti földrajzi kutatásokra alapozva, intenzív terepmunkán keresztül, felvállalva, hogy nem tud minden egyes jelentős épületet bemutatni.
A téma tárgyalásához úgynevezett horizontális megközelítést alkalmaztunk. Az építészetet nem az egyes épületek felől közelítjük, hanem az egyes épületeket az adott korszak történelmé- nek-társadalmának, az adott korszakban meglévő településháló- zat, településhierarchia lenyomatának tekintjük.
A terület sajátos történelmi fejlődése miatt nem az építészettörténet szokásos, stílusok szerinti korszakolását használtuk, hanem olyan korszakhatárokat állítottunk fel, amelyek a településfejlődés szempontjából fontosak. Ennek megfelelően az alábbi korszakolást használtuk:
0. Római Birodalom
1. Az államalapítástól Pétervárad elestéig
2. A hódoltság ideje
3. A karlócai békétől a kiegyezésig
4. A kiegyezéstől 1918-ig
5. 1918-tól a második világháború végéig
6. Az 1944-től 1974-ig tartó korszak
