A magyar katolikusok helyzete a Délvidéken 1918 és 2018 között

Orcsik Károly

A magyar katolikusok helyzete a Délvidéken 1918 és 2018 között

Bevezető

A katolikus egyház természeténél és küldetésénél fogva nem nemzeti, hanem nemzetek feletti karakterrel rendelkezik. Kiváltképpen érvényes ez a Délvidékre, ahol az oszmán hódoltságot követő újratelepítésből kifolyólag az itt élő katolikusok különböző nemzetiségekhez tartoznak: magyarok, horvátok, németek, szlovákok, csehek, bolgárok valamint önmagukat románként definiáló beás romák. Rajtuk kívül még megemlíteném az első bánsági telepesek között lévő katolikus spanyolokat és azokat az elzászi franciákat, akik a 19. század közepéig megőrizték nemzeti identitásukat, majd az itt élő németségbe olvadtak bele.

Nem beszélhetünk úgy a délvidéki magyar katolikusság történetéről, hogy ne ejtsünk szót a többi nemzetiséghez, elsősorban a németséghez és a horvátsághoz, tartozó papokról és hívekről, illetve e népcsoportokat érintő problémákról, azok megoldására tett kísérletekről is. Az általam tárgyalt időszakban akadtak feszültségek a különböző katolikus népcsoportok lelkipásztorai és hívei között, ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy számos esetben kölcsönösen segítették és gazdagították is egymást.

Mivel a délvidéki katolikus magyarok szinte teljes egészében a Bácska és a Bánság Jugoszláviához került részében, tehát a jelenlegi szabadkai és nagybecskereki egyházmegyék területén élnek, ezért munkámban e két egyházkormányzati egység elmúlt száz évének történéseit tekintem át. A Szerémségben és Belgrádban élő magyar katolikusokra csak érintőlegesen térek ki.

Hozzászólások lezárva.