A nemzeti kisebbségek hivatalos nyelvhasználati jogai Vajdaságban

Beretka Katinka

A nemzeti kisebbségek hivatalos nyelvhasználati jogai Vajdaságban

Bevezető

A többnyelvűség, a multikulturalizmus és a vallásszabadság a tartomány szempontjából kiemelt jelentőségű értékek ‒ áll Vajdaság Autonóm Tartomány (továbbiakban: Vajdaság AT) jelenleg hatályos, 2014. évi statútumában (7. szakasz 1. bekezdés). És bár a többnyelvűség, különösen a 21. században, egyaránt vonatkoztatható az egyén, illetve a közösség szintjére (értsd az egyén beszél több nyelvet, vagy pedig a társadalom maga a soknyelvű az őt alkotó több nyelvi közösség együttélésének köszönhetően), Vajdaság AT-t tekintve kétségtelenül a tartományban élő nemzeti közösségek sokszínűségének tükrében kell értelmezni. Ezt egyébként maga a tartományi alapszabály is megerősíti: „Vajdaság AT hatásköreinek keretében ösztönzi és elősegíti a Vajdaság AT-ban hagyományosan élő nemzeti kisebbségek – nemzeti közösségek többnyelvűségének és kulturális hagyatékának megőrzését és fejlesztését, valamint külön intézkedésekkel és tevékenységekkel támogatja Vajdaság AT nyelvei, kultúrái és vallásai kölcsönös megismerését és méltányolását” (7. szakasz 2. bekezdés). A kérdés tehát az, milyen hatáskörökkel rendelkezik Vajdaság AT, hogy a statútumában foglaltakat megvalósítsa, azaz ezek alapján milyen többletjogokkal bírnak a területén élő nemzeti közösségek az ország egyéb részein élő közösségek nyelvi jogaihoz képest, illetve mennyire támogató mind a jogi, mind pedig a politikai környezet ahhoz, hogy e hatáskörök a gyakorlatban is eredményhez vezessenek elsősorban a hivatalos nyelvhasználat vonatkozásában.

A fentiek tükrében jelen tanulmány célja, hogy bemutassa a nemzeti kisebbségek anyanyelvük hivatalos használatához kötődő jogait Szerbiában, melyek alapul szolgálnak a Vajdaság AT idevágó jogalkotói tevékenységéhez, valamint elemezze az e tevékenységet érintő alkotmánybírósági gyakorlatot a kilencvenes évektől napjainkig. Bár kétségtelenül hasznos és fontos volna a téma kidolgozásának teljességéhez az 1990 előtt uralkodó viszonyok megismerése is, ‒ különösen, hogy „a hivatalos nyelvhasználat hatályos szabályai ma is nagymértékben a volt szocialista szövetségi Jugoszlávia jogi hagyományaira épülnek. Annak a Jugoszláviának a jogi hagyományaira, amelyben az állam többnyelvűségének és az egyenrangú nyelvhasználatnak példamutatóan gazdag rendszere működött” (Korhecz 2009, 1315). Vajdaság AT de iure és de facto nyelvi jogi helyzetképe a tartományi törvényhozói hatalom hiányában és az igen szűk (és szűken értelmezett) normatív hatásköröknek köszönhetően egyre inkább távolodik az említett példamutató rendszertől.

A tanulmány letöltése

Hozzászólások lezárva.