1983-ban született Zentán; jelenleg Bácskossuthfalván él. Egyetemi docensként dolgozik a John Naisbitt Egyetem Bioélemiszer-termelői Karán. Az általános iskolát és a gimnáziumot szülővárosában fejezte. Kémiai tanulmányait az Újvidéki Egyetem Természettudományi Karán 2002-ben kezdte. Több alkalommal részesült az Újvidéki Egyetem díjában a kitűnő tanulmányi eredményéért. Diplomamunkáját az analitikai kémiai tárgyköréből 2006.09.18-án védte meg és ezzel okleveles vegyész címet szerzett (átlageredmény: 9,83). Dolgozatát a „Kostić Alapítvány a Kémiai Tudományokért” Szerbia legjobb diplomamunkájának választotta a kémiai tudományok területén (2005/2006-os tanév). A Szerb Kémikusok Egyesülete éves díját is megkapta a kiemelkedő tanulmányi eredményért (2007). Az említett díjak mellett a Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégium, Zenta Község, az Újvidéki Egyetem, Szerbia Kormánya Fiatal Tehetségekért Alapítványa, a Richter Gedeon Gyógyszergyár és több más szervezet ösztöndíjasa is volt. PhD képzésre 2007.02.06-án íratkozott. Doktori disszertációját az analitikai kémia tárgyköréből 2011.01.31-én védte meg, megszerezve ezzel a kémiai tudományok doktora (PhD) címet (átlageredmény: 10,00). Eddig 16 (15 SCI listás) nemzetközi folyóiratban megjelent közleményt és 6 könyvfejezetet publikált. 32 hazai és nemzetközi tudományos konferencián vett részt (8× szóbeli előadással). Független idézeteinek száma meghaladja az 85-öt. 2006-ban állt munkába az Újvidéki Egyetem TTK Kémiai Tanszékcsoportján. Kutató gyakornokká 2006.10.01-én választották. A tudományos segédmunkatársi címet 2008.03.20-án szerezte meg. Tudományos munkatárssá 2011.12.07-én választották. A kutatással párhuzamosan, a Műszeres analízis alapjai, Műszeres analízis, Műszeres analitikai praktikum, Mikroanalízis, Bioanalitikai kémia, Kémiai szenzorok, Analitikai voltammetria, Kemometria és Környezetanalitika tantárgyakon vezetett gyakorlatokat B.Sc. és M.Sc. szintű képzésben. A 2013/2014-es tanévben Élelmiszerkémiát és biokémiát oktatott a szabadkai Óvó- és Edzőképző Szakfőiskolán. 2015.01.01-től egyetemi docensként kémiai tematikájú tantárgyakat és Tudománymódszertant tanít B.Sc., M.Sc. és Ph.D. szintű agrárképzésben a John Naisbitt Egyetem Bioélemiszer-termelői Karán. Témavezetője volt 3 TDK munkának. Szervezőbizottsági tagja volt a 4., 5. és 6. Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferenciának és a 18th Young Investigators’ Seminar in Analytical Chemistry-nek. A tudományos bizottág tagja volt a 18th Young Investigators’ Seminar in Analytical Chemistry-n. Zsűritagja és vendégelőadója volt több természettudományi témájú tanulmányi versenynek és szakmai továbbképzésnek. A Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégium tutora volt (2011−2014), ahol tevékenyen részt vett a tudományos utánpótlás nevelésében. Bírálói tevékenységet folytatott a Sensors, a Central European Journal of Chemistry, az Acta Chimca Slovenica és az American Journal of Chemistry folyóiratoknak. Kutatásai túlnyomórészt a műszeres analitikai kémia tárgyköréhez kötődnek (voltammetriás, spektrofotometriás, kromatogáfiás, stb. módszerek fejlesztése peszticidek, nehézfémek, gyógyszerek meghatározására különféle mintákban). Emellett szerves szennyezők fotolitikus és fotokatalitikus lebontásával is aktívan foglalkozik. Eddig 4 hazai és 1 nemzetközi kutatási projektumon vett/vesz részt. A CEEPUS II csereprogram keretében összesen 3 hónapot töltött a Pardubicei Egyetem (Csehország) és a Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karán. A CEEPUS III csereprogram keretében a Pardubicei Egyetem (Csehország) Vegyészmérnöki Karán töltött 1 hetet mint oktató. A „Monitoring, Fate and Toxicity of Toxic Compounds in the Terrestrial Environment” elnevezésű nemzetközi iskola résztvevője volt (Nova Gorica, Szlovénia, 2010). Tagja (volt) a Szerb Kémikusok Egyesülete − Vajdasági Kémikusok Egyesületének (2006−): az Analitikai Kémiai Szekció titkára (2009−2014); az International Society of Electrochemistry-nek (2011−2014) és az MTA külső köztestületének (2011−). Anyanyelve a magyar; emellett szerb és angol nyelven beszél.
Tudományterület: természettudományok, kémiai tudományok
E-mail: pappzsigmond@yahoo.com
A doktori értekezés témája:
Doktori értekezésében neonikotinoid típusú rovarölőszerek voltammetriás jellemzésével és mennyiségi meghatározásával foglalkozott különféle szénalapú elektródok (szénpaszta, üvegesszén és bizmutfilmmel módosított üvegesszén) segítségével. Öt neonikotinoid mennyiségi meghatározására dolgozta ki módszert különféle valós mintákban (peszticid formulációk, természetes vizek és fotokatalitikus lebontás során keletkező minták). Összehasonlító módszerként elsősorban nagyhatékonyságú folyadékkromatográfiát és infravörös spektroszkópiát alakalmazott. Az elektódok felületi vizsgálata pásztázó elekronmikroszkópiával történt.
Jelentősebb publikációk:
V. Guzsvány–M. Kádár–Zs. Papp–L. Bjelica–F. Gaál–K. Tóth 2008: Monitoring of Photocatalytic Degradation of Selected Neonicotinoid Insecticides by Cathodic Voltammetry with a Bismuth Film Electrode. – Electroanalysis. 20. sz. 291–300. o.
Zs. Papp–I. Švancara–V. Guzsvány–K. Vytřas–F. Gaál 2009: Voltammetric Determination of Imidacloprid Insecticide in Selected Samples Using a Carbon Paste Electrode. – Microchimica Acta. 166. sz. 169–175. o.
J. Đorđević–Zs. Papp–V. Guzsvány–I. Švancara–T. Trtić-Petrović–M. Purenović–K. Vytřas 2012: Voltammetric Determination of Linuron Herbicide Using a Tricresyl Phosphate-Based Carbon Paste Electrode. – Sensors. 12. sz. 148–161. o.
V. Guzsvány–J. Petrović–J. Krstić–Zs. Papp–M. Putek–L. Bjelica–A. Bobrowski–B. Abramović 2013: Renewable Silver-Amalgam Film Electrode for Voltammetric Monitoring of Solar Photodegradation of Imidacloprid in the Presence of Fe/TiO2 and TiO2 Catalysts. – Journal of Electroanalytical Chemistry. 699. sz. 33–39. o.
Zs. Papp 2014: Different Silver-Modified Zinc Oxides for Photocatalytic Degradation of Imidacloprid. – Chemija. 25. sz. 1–4. o.
Gondolataim a vajdasági magyar tudományos életről és tudományos utánpótlásról:
Nemzetközileg jórészt nem jegyzett, széttagolt közösség a vajdasági magyar tudományosság. A széleskörben ismert témavezetők alacsony száma alapvetően szűkíti a frissen végzett Ph.D. hallgatók jövőbeni lehetőségeit. A tehetségek elvándorlása szintén jelentős méreteket ölt. A tudományos utánpótlásnak nagyon erős ellenszélben kell felcseperednie. Sajnálatos módon, közösségünk tudományos elitje is gyakran hozzájárul ehhez. Most van itt az utolsó pillantat, hogy a még meglévő és tenni akaró fiatal tudományos utánpótlást összefogjuk, új egyetem és/vagy kutatóintézet ernyője alá vonjuk, amely ha megfelelően működik, huzamosabb ideig garantáni tudja a megfelelő légkört a fennmaradáshoz. Ezzel párhuzamosan a meglévő egyetemeken dolgozó magyar oktatók-kutatók támogatása is szükséges, hogy azokon a területeken is meg tudjanak maradni, amelyeket a leendő magyar egyetem/kutatóintézet nem tud majd lefedni. A helyzet tehát korántsem rózsás, azonban adottak a megoldások csírái.
