GAZDAG EMMA

gazdage1988-ban született Zentán. Jelenleg Oromhegyesen él. 2013 óta az oromhegyesi Kis Ferenc Általános Iskola angoltanára. Alapképzéses diplomát a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Angol Nyelv és Irodalom Tanszékén valamint Művészettörténet Tanszékén szerzett 2010-ben, majd tanulmányait tovább folytatta az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógia és Pszichológia Karán, ahol 2013-ban szerzett angoltanári, valamint játék- és szabadidő-szervező tanári diplomát. 2013 óta PhD-hallgató az Eötvös Loránd Tudományegyetem Neveléstudományi Doktori Iskolája Neveléselméleti Programjában. Kutatási témája: az adaptív iskolák variánsai Magyarországon és Szerbiában.

Tudományterület: bölcsészettudományok, neveléstudományok, alkalmazott neveléselmélet
E- mail: gazdagemma@yahoo.com

A doktori értekezés témája:
Magyarországon az adaptív-elfogadó iskola koncepciója alig két évtizedre tekint vissza, azonban számos különféle értelmezése és magyarázata létezik. Nézeteimhez legközelebb a Rapos Nóra és munkatársai által írt Az adaptív-elfogadó iskola koncepciója című műben szereplő hipotézis áll, miszerint „az adaptív-elfogadó iskola semmiképpen nem szeretne egy újabb alternatív, elszigetelt lehetőséggé válni. Inkább olyan keretet akar adni, amelynek segítségével a ’hagyományos’ és alternatív intézmények is meg tudnak újulni a gyermek fejlesztése érdekében. (…) Ez azt jelenti (…), hogy az iskolának nem egyszerűen a mindenféle gyereket kényszerűen befogadó intézménynek kellene lennie, hanem olyan iskolának, amely tudatosan és felvállaltan a mindenkinek megfelelő pedagógiai, tanulási környezet megteremtésére törekszik, felismerve az iskola tömegintézményként adott lehetőségeit”. Mint láthatjuk, a minden tanuló számára a tanulás, fejlődés optimális kereteit nyújtó adaptív iskola és a speciális nevelési igényű diákok inklúziójának módszertana sok tekintetben azonos; azonban mindeddig nem született egy olyan mű, amely ezek elméleti koherenciáját, tartalmi azonosságát mutatná. Számomra nagyon fontos ez a kérdés, mert úgy érzem, hogy az adaptív oktatás és nevelés koncepciója egy megkerülhetetlen kérdéssé vált a XXI. századi közoktatásban, amelyre úgy szülőhazám, Szerbia, mint Magyarország más stratégiát dolgozott ki. Kutatásomat a két ország törekvései közti hasonlóságokra és különbségekre szeretném építeni. Összehasonlító kutatásomban szeretném megvizsgálni a két országban működő adaptív iskolatípusokat és az olyan befogadó jellegű intézményeket, ahol az eltérő társadalmi hátterű, különböző értelmi, érzékszervi vagy mozgásszervi fogyatékkal élő tanulók együttnevelésén túl megvalósul az egyéni tanulási utak támogatása is. Mindemellett szeretném megvizsgálni azt is, hogy a kulturális háttér hogyan segíti, illetve gátolja az adaptív oktatás meghonosodását Magyarországon és Szerbiában. Külön hangsúlyt szeretnék fektetni arra, hogyan vélekednek a magyarországi és szerbiai pedagógusok, valamint az oktatásban fontos szerepet játszó érdekcsoportok magáról az adaptív-elfogadó és befogadó iskoláról.
A kutatásnak számos pozitív társadalmi és gazdasági hozadéka lehet. A kutatás társadalmi relevanciájaként megemlítendő, hogy az adaptív iskolai törekvések következményeként a mélyszegénységben élő gyermekek egy olyan esélyt kapnak, amely ellenzi a társadalmi dezintegráció átörökítését. A hátrányos, illetve halmozottan hátrányos helyzetű gyermekeknek is esélyt ad a társadalmi érvényesülésre, megváltoztatva a jelenlegi társadalmi berendezkedést. Vizsgálatomban szeretnék kitérni arra, hogy az oktatási rendszer változása milyen hatással van a társadalom egészére és az oktatásban bekövetkezett változások hogyan segítik elő a társadalmi dezintegráció felszámolását. A társadalmi hegemóniák felszámolásával a két ország úgy társadalmi, mint gazdasági összetétele pozitív változásokon mehet keresztül. Az országok gazdasági tőkéjének növekedésével egy időben javulhat a polgárok életszínvonala is.
Kutatásom tudományos jelentősége főként a neveléstudomány, illetve gyógypedagógia területén mérhető, mert eddig sok esetben a sajátos nevelési igény „kategória” inkább a jogi, a finanszírozási és a statisztikai célú felhasználást segítette elő, mintsem a tényleges különleges oktatási-nevelési szükségletek felderítését és az oktatási, nevelési módszertan reformját. Kutatásomat követően, a jó példákra alapozva, módszertani segítséget és adaptálandó gyakorlatokat szeretnék mindazok kezébe adni, akiknek fontos az adaptív köznevelés.

Jelentősebb publikációk:
Csereklye E.–Gazdag E.–Hannemann-Tamás Zs.–Kiss V.–Trencsényi L. (é.n.): Diversity and Equity. Nemzetközi neveléstudományi konferencia (Slow – Conference). ELTE Neveléstudományi Doktori Iskola. http://nevelestudomany.elte.hu/index.php/2012/04/diversity-and-equity-nemzetkozi-nevelestudomanyi-konferencia-slow-conference-az-elte-nevelestudomanyi-doktori-iskolajan/

Gondolataim a vajdasági magyar tudományos életről és tudományos utánpótlásról:
Véleményem szerint a vajdasági magyar tudományos élet szereplői lendületesek, ambiciózusak, akiket Marie Curie szavai jellemeznék leginkább „Soha ne adják fel ambíciójukat és elhatározásukat abban, hogy maradandóan járulnak majd hozzá egy-egy tudományág sikeréhez.”

Hozzászólások lezárva.