1982-ben született Szabadkán. Jelenleg is itt él és dolgozik. 2007-től a Đuro Salaj Általános Iskola osztálytanítója, majd 2009-től a Széchenyi István Általános Iskola napközis nevelője. Diplomát a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karon szerzett 2008-ban (BA, osztálytanító), majd 2011-ben (MA, diplomás tanító). 2012-től a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Pszichológia Doktori Iskolája Alkalmazott Pszichológia Programjának hallgatója. Kutatási témája: a gasztrális neofóbia kialakulásának prediszpozicionális és kontextuális tényezői, epidemológiája és összefüggései más evészavarokkal (témavezető: Dr. habil. Forgács Attila). A szerb nyelv mint környezetnyelv mellett középfokú angol nyelvtudással rendelkezik. 2012-től a Magyar Köztársaság Nemzeti Erőforrás Minisztériumának ösztöndíjasa.
Tudományterület: bölcsészettudományok, pszichológiai tudományok
E-mail: timcsi@tippnet.rs
A doktori értekezés témája:
A kutatás célja a gasztrális neofóbia, vagyis az új ételek és ízek elutasítására hajlamosító determinánsok feltárása. Bár a nyugati világban már harminc éve kutatott a jelenség, hazánkban alig foglalkoztak a témával.
Az evés regulációja az utóbbi száz évben patológiás irányt vett. Az ételekre vonatkozó áttekinthetetlen mennyiségű és sokszor ellentmondásokkal terhelt információ szélsőséges, irracionális, ezért inadaptív alimentáris fogyasztói attitűdöket hívott életre, melyeket az egészségügy az evészavarok körében tart számon.
A gasztrális neofóbia életképességét, illetve elterjedését a bőséges ételkínálat és a tömeges jólét hívta életre. Korunk a csökkenő és a növekvő neofóbia kora, melynek mozgatórugója a társadalmi mobilitás. Minél zártabb egy kultúra, annál kevésbé találkozik idegen ételekkel, így nagyban elutasító, de probléma mégis elsősorban a kevert kultúrákban jelentkezik, ahol egyre gyakoribb a szokatlan ételek előfordulása. Amikor fő kutatási helyszínként a Vajdaságot mint multikulturális közeget jelöljük meg, e paradoxon feloldására és megértésére igyekszünk kísérletet tenni.
A lakosság minden korosztályánál felfedezhetjük az új ételekre és ízekre vonatkozó averziót, legnagyobb problémát mégis kétéves kortól a serdülőkorig jelent. Az anyai kontroll alól kikerülő gyermek mozgásszabadságával elérhető közelségbe kerülnek a potenciálisan ártalmas ételek, amit az evolúciós szelekció egy viselkedési fék beépítésével, a gasztrális neofóbia aktiválásával igyekszik ellensúlyozni. Bár a jelenség számottevő arányban genetikailag meghatározott, a környezeti effektusok befolyása is fontos. Az étel típusa, a családdinamika és a személyiség olyan összetevők, melyek meghatározói az evészavar kialakulásának. Szerepünket ezek mélyrehatóbb elemzésében és más tényezők feltárásában látjuk. Pliner és Hobden (1992) által kifejlesztett étel-neofóbia skála (FNS=Food Neophobia Scale) diákpopulációra való adaptálásán túl egy olyan komplex mérőeszköz létrehozása a célunk, mely össztársadalmi szinten több dimenzió mentén igyekszik vizsgálni e problematikát.
A várható eredmények kettős célt szolgálnak. Egyrészt segítenék az evészavar hatékonyabb terápiáját, másrészt megkönnyítenék az új ételek piacra történő bevezetését.
Jelentősebb publikációk:
Forgács A.–Csíkos T. 2013: Az étel-neofóbia és terápiája I. Új Diéta. 5. sz. 10–11. o.
Forgács A.–Csíkos T. 2014: Az étel-neofóbia és terápiája II. Új Diéta [megjelenés alatt]
Csíkos T.– Forgács A. 2014: Új ételek kipróbálási hajlandósága a vajdasági gyermekek és felnőttek körében. In:
Novák A.–Rózsa R. (szerk.): Kihívások és lehetőségek. Válogatott társadalomtudományi tanulmányok. Szabadka. Vajdasági Magyar Doktoranduszok és Kutatók Szervezete. 138–146. o.
Gondolataim a vajdasági magyar tudományos életről és tudományos utánpótlásról:
Lehetőségeinek függvényében a maximumot nyújtani igyekvő közösség, amely szívügyének tekinti a szűkebb és a tágabb értelemben vett környezet tudományos életének előremozdítását. A szárnyait bontogató utánpótlás rendkívül lelkiismeretes és egymást segítő csapat, mely kimagasló összefogás által próbál támaszt nyújtani a másiknak kreativitása, újító képessége és nyitottsága szinten/életben tartásában.
