1975-ben született az egykori Jugoszláviában, Óbecsén. 1992 óta Magyarországon él. Költeményeket, esszéket, tanulmányokat, kritikákat ír, és délszláv nyelvekből fordít. Kutatási területe: ex-jugoszláv irodalmi kapcsolatformák. Nyelvismeret: angol, horvát, szerb, szlovén, társalgási szinten német. 2013-ban védte meg doktori disszertációját a Szegedi Tudományegyetemen (témavezető: Dr. Fried István). 1999–2008-ig a Fosszília, 2010–2011-ig a Symposion, 2011-től pedig a Tiszatáj egyik szerkesztője. 2012-től 2014-ig a JAK szépirodalmi sorozatának egyik szerkesztője. A Kultúrcsempész Sínbusz Fesztivál (2008–2013) főszervezője. Díjak: 2003. OTDK I. díj és Különdíj, 2004. Faludy György-díj, 2005. Tiszatáj-jutalom, 2006. Az MTA Szegedi Területi Bizottságának (SZAB) I. díja és ezüstérem, 2007. Sinkó Ervin Irodalmi Díj, 2010. Sziveri János-díj. Verseskötetei: Rozsdamaró (Vár Ucca Műhely, Veszprém, 2002), Holdnak, Arccal (Tiszatáj, Szeged, 2007), Mahler letöltve (Kalligram, Budapest–Pozsony, 2011), szerbül: Skinuti Maler (Treći trg, Beograd, 2012). A Médeia Fiai zenekar tagja.
Tudományterület: bölcsészettudományok, irodalomtudományok
E-mail: rorcsik@gmail.com
A doktori értekezés témája:
A dolgozat a vajdasági magyar és az ex-jugoszláv irodalmak bonyolult kapcsolati hálózatának működését értelmezi Domonkos István műfordítói és szépirodalmi tevékenysége által. Domonkos Istvánt „archetipikus” symposionistaként értelmezem, hiszen verseket, prózát, esszét, drámát, irodalmi, zenei és képzőművészeti kritikákat, publicisztikát ír, ex-jugoszláv nyelvekből, valamint németből és svédből fordít, emellett pedig több hangszeren játszó zenész és képzőművész. Domonkos művészete a korabeli, hivatalos magyar irodalmi kánont feszegető aktusként is felfogható. Főbb problémák: a kultúrák közötti átjárhatóság, átjárhatatlanság, a két-, illetve a többnyelvűség, a fordítás mint a másik megértésének, vagy éppen ellenkezőleg, félreértésének kérdése. A vajdasági irodalom, s ezen belül is az Új Symposion folyóirat izgalmasan viszonyult az említett problémákhoz. A vajdasági magyar irodalom jugoszláv korszakának labirintusa több ösvényt, ajtót tartalmaz: a vajdasági magyarság léte, identitása, kultúrája csak mesterségesen választható el a déli szláv nemzetekétől.
Jelentősebb publikációk:
Orcsik R. 2006: Kentaur-irodalom. Az Új Symposion anyanyelvi idegenségéről. – Híd. 6–7. o.
Orcsik R. 2006: The Poetic Reflection of the Gastarbeiter Language. Ivan Slamnig and István Domonkos. In: Zsuzsanna Maczák (szerk): Szövegek között – among texts. Szeged. Department of Comparative Literature. University of Szeged.
Orcsik R. 2010: Kosztolányi felkonczolva. Kosztolányi Dezső „szép” és Koncz István „megszakított” mondatairól. In: Bednanics G. (szerk.): „Alszik a fény”. Kosztolányi Dezső és Csáth Géza művészete. Budapest. FISZ–Ráció.
Orcsik R. 2011: Domonkos István nyelvváltása: fordítás mint létezésmetafora. In: Fenyvesi K.–Kasznár V. K.–Orbán J (szerk.): Kelet-nyugati átjárók 1. Jelenkor. Pécs.
Orcsik R. 2011: Az emlékezet maradványa. A délszláv háborús diskurzus autopsziája. – Kalligram. 1. sz.
Gondolataim a vajdasági magyar tudományos életről és tudományos utánpótlásról:
Több kiváló szakember, számos tehetséges fiatal irodalmár biztosítja a vajdasági magyar tudományos élet színvonalát és utánpótlását. Színvonalas munkájukra mindenképpen érdemes odafigyelni, mert hozzájárul az egyetemes magyar irodalomtörténet és ezáltal az önismeret dinamikus működéséhez.
