KOLLÁR ÁRPÁD

kollár1980-ban született Zentán, jelenleg Szegeden él. A Fiatal Írók Szövetségének elnöke (2011-től) és a Magyar Irodalmi Szerzői Jogvédő és Jogkezelő Egyesület (2012-től) elnöke. A Nemzeti Kulturális Alap Folyóirat-kiadás Kollégiumának kurátora (2011-től), a Tiszatáj Online folyóirat irodalmi rovatának szerkesztője (2012-től). Tanulmányait a Szegedi Tudományegyetemen végezte magyar és szociológia szakon. Doktori tanulmányait a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Modern Magyar Irodalom Alapprogramján folytatta (2006 és 2009 között). Kutatási témája a vajdasági Új Symposion folyóirathoz köthető szerzők, különösen Tolnai Ottó lírai munkássága (témavezetője Virág Zoltán). A szerb mint környezetnyelv mellett középfokú angol nyelvtudással rendelkezik. Két verseskötete látott napvilágot: Például a madzag (FISZ, 2005) és Nem Szarajevóban (FISZ, 2010). Verseit német, angol, szerb, horvát, román és lengyel nyelvekre fordították le. Főként szerb és horvát költészetet, prózát fordít, eddig két önálló fordításkötete jelent meg: Miljenko Jergović Ruta Tannenbaum című regénye és Olja Savičević Ivančević Lehet, hogy novella című novelláskötete. Sziveri-díjban, Faludy-díjban, Móricz Zsigmond irodalmi alkotói ösztöndíjban és Nemzeti Kulturális Alap alkotói támogatásában részesült.

Tudományterület: bölcsészettudományok, irodalomtudományok
E-mail: kollararp@gmail.com

A doktori értekezés témája:
Doktori értekezése tárgyát Tolnai Ottó rendkívül szerteágazó, műfajokon, formákon átívelő munkásságának elemzése képezi. Az alakulásban lévő életmű gazdagsága és variábilitása miatt elsősorban Tolnai lírai munkásságára koncentrál dolgozata, beleértve úgynevezett gyermekverseit és szerb nyelven írott verseit is. Ugyanakkor számot vet a más műfajú, műfajközi munkáival is, felmutatja a szövegeket alakító kapcsolódási pontokat is, hiszen Tolnai bevett alkotómódszere a szereplők, témák, helyszínek, történetek, toposzok, szimbólumok, motívumok áramoltatása egyes szövegek és kötetet között.
Tolnai lírai opuszában ugyanúgy, mint az utóértelmező megnyilvánulásokban központi szerepet kapnak az önreflexív, metapoetikus megnyilatkozások. A költő számos munkája a versépítkezés processzusát, a világ nyelvi transzformációját, a vers és a költészet szubsztanciáját, valamint a költő szerepeit és lehetőségeit járja körül. Az ilyen típusú megnyilatkozásokban a Tolnai-lexikon, a világpor metafora, a semmis pókháló és a kis énekes hasonlat mentén artikulkálódik a költői ars poetika, melyekre többek között az azúr enciklopedistája vagy a semmi dalnoka önelnevezések rímelnek.
Tolnai lírai alkotómódszerének, poétikai eszköztárának vizsgálata mellett munkájában arra keresi a választ, mi az oka annak, hogy az induláskor önmagát oppozícionáló szerző az elutasító gesztus szükségszerű kontaktusa után mintegy párbeszédet kezd a hagyománnyal, és a termékeny elutasítás után annak még termékenyebb átírását adja. E fordulat nem értelmezhető a délszláv irodalom, különösen Danilo Kiš Közép-Európa-koncepciójának kontextusán, sem a lavinaszerű társadalmi, politikai, irodalmi átrendeződések, vagyis a metaforikus eltengertelenedés folyamatán kívül, hiszen az egy ország, egy folyóirat és egy irodalom, azaz egy szilárdnak hitt kulturális közeg felszámolódásának küszöbén ment végbe.
Míg korai köteteiben (Homorú versek; Sirálymellcsont; Valóban mi lesz velünk) még a hagyománnyal való formai és tartalmi szakítás dominál, a Gyökérrágó bukolikái például már a couleur locale sajátos átértelmezésének tapasztalatát is magukban hordozzák. A Wilhelm-dalok, az Árvacsáth, a Balkáni babér és a Szög a nadírban kötetek jól mutatják, mekkora változás ment végbe a kezdetek óta Tolnai munkásságában. Alakmásai segítségével mitológiáját egyszerre mozgatja személyes, vajdasági és világirodalmi síkon. Mikrokörnyezetének elemeiből sajátos, a térség irodalmi hagyományába szervesülő mitológiát hoz létre akkor, amikor a kanizsai szik dimenziójától az Adriáig terjedő földrajzi és kulturális terület elemeit mintegy a világpor metafora mentén asszociációs technikájának segítségével beleszövi versvilágába.

Jelentősebb publikációk:
Kollár Á. 2002: Diskurzusok a szerbiai szociológiában. In: Kovács É. (szerk.): Mi újság a kelet-közép-európai szociológiában? Budapest. Teleki László Intézet.

Kollár Á. 2006: Szög a nadírban (Tolnai Ottó: Szög a nadírban). – Tiszatáj. 5. sz.

Kollár Á. 2009: Koncz István, az átértékelő. – Tisztatáj. 1. sz.

Kollár Á. 2010: A csalás otthonossága – Fordítás, (meg)értés, idegenség Kosztolányi Esti Kornéljában. In: Bednanics G. (szerk.): Alszik a fény. Budapest. Fisz.

Kollár Á. 2013: A semmi hangja ‒ a bolond beszéd poétikája Tolnai Ottó Wilhalm-dalok ‒ avagy a vidéki Orfeuszában. In: Kelemen Z. (szerk.): Gagyog, s ragyog. Szeged. Univ Kiadó.

Gondolataim a vajdasági magyar tudományos életről és tudományos utánpótlásról:
A vajdasági magyar tudományos élet sajátos helyzetben van, hiszen számot kell vetnie vajdasági magyar kontextusával is, melynek előnyeit eddig is és a jövőben is hatékonyan ki tudja aknázni. Ezzel együtt külön feladat hárul rá, hiszen nem csak a humán-, de a teljes tudományos közösségnek is, kibocsátó közegének szolgálatában kell állnia, bárhol tevékenykedjék vagy érjen el tudományos eredményeket egy adott kutató. Ugyanakkor ezen túl a vajdasági magyar tudományos életnek sincs más dolga, minthogy bekapcsolódjon környezetének munkásságába, a magyar, a szerb, az európai tudományos életbe, mindig nyitottnak bizonyuljon és invenciózus eredményekkel lépjen elő.

Hozzászólások lezárva.