1982-ben született Zentán. Jelenleg Lüneburgban él, 2013 februárjától a hamburgi Kurt-Tucholsky-Schule angol és etika szakos tanára. Bölcsész és tanár szakos diplomáját a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerezte 2008-ban. 2011-ben szerzett abszolutóriumot a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Irodalomtudományi Doktori Iskolájában. Kutatási témájában a következő egyetemeken hallgatott előadásokat: Katholieke Universiteit Leuven, Universität Hamburg, Freie Universität Berlin. Kutatási témája: hogyan éli meg a néző a színházi előadás folyamán a groteszket. Egyetemi és doktori tanulmányai alatt miniszteri ösztöndíjas, emellett 2006/2007-ben Erasmus-ösztöndíjas Leuvenben, majd 2008/2009-ben Comenius-ösztöndíjas Hamburgban.
Tudományterület: bölcsészettudományok, irodalomtudományok, színháztudomány
E-mail: thewrewkedi@gmail.com
A doktori értekezés témája:
Disszertációmban a groteszk terminus színházi használatát foglalom elméletbe. Munkám során a sokféleképpen megfogalmazott irodalmi groteszk definícióira támaszkodom, és annak meghatározó elemeit emelem át a színháztudomány diskurzusába. Elméletemben a groteszk a néző színházi élményeként szerepel. A színház fogalmát Lehmann Hans-Thies posztdramatikus színházaként kezelem. Ebben a színházban elméletem szerint a néző kettős jelenléttel éli meg az előadást. A néző e kettős jelenléte alatt mindig tudatában van annak, hogy színházban van, mégis képes átélni a színészek által eljátszott érzelmeket. Az előadás folyamán a néző folyamatosan mozog e kettős jelenlét között. Egyszer a színházban való jelenlét az erősebb benne, amit én távolságtartásnak nevezek. Máskor pedig a néző könnyezésig meghatódik egy-egy megjátszott jeleneten, amit én identifikációnak nevezek. A néző e mozgását produktív recepcióelméletemben írom le, ahol kitérek a néző aktív közreműködésére a színházi élmény megalkotása során. A néző a színházi előadás során nem passzív, hanem maga is aktívan részt vesz az élmény megélésében. Itt Bollobás Enikő „performative” szubjektumára alapozom gondolataimat.
Disszertációmban fontos helyet foglal el a néző egyedi moralitása az átélt előadás során. A groteszk mint színházi élmény tárgyalásának szem előtt tartásával az esztétizált immoralitás fogalom formájában tárgyalom a moralitás és esztétika kapcsolatát. Esztétizált immoralitás alatt egy néző által átélt élményt értek, mely egy immorálisként értékelhető fiktív cselekményt esztétikus élvezettel köt össze. Az esztétikus élvezet annyira magával ragadja a nézőt, hogy a tulajdonképpeni immoralitás ideiglenesen észrevétlenül marad. Csak mikor az élvezet alábbhagy, válik a néző számára tudatossá, hogy az élvezet tárgya tulajdonképpen immorális. Az immoralitás élvezetén való rajtakapás elgondolkodtatja a nézőt. Ezzel az elgondolkodtatással az esztétizált immoralitás átélése hozzásegít a Bauman Zygmunt által leírt morális tér bővítéséhez.
A színházban átélt groteszket élményfolyamatként egy skála formájában írom le. E skála alapja a néző egyedi moralitása, ami minden egyes személy esetében különböző lehet. Ebből következik, hogy az ami egyik néző számára groteszk, nem feltétlenül az egy másik néző számára. Bauman esztétikus terére alapozva a groteszk élmény a nézőnek a színpadon játszott értékekkel való azonosulásával kezdődik. Ezt az élményt egy sokk követi, melyet az esztétizált immoralitás vált ki a nézőből. Ez a sokk előhívja a színházi élmény immorális tartalmát és így a moralitásról való tudatos gondolkodást. Az ilyen tudatosság a nézőt távolságtartásra készteti. Ebben a távolságtartó állapotban képes a néző önreflexió gyakorlására, és így a Bauman-féle kognitív tér kibővítésére. Az általam leírt groteszk nem válaszokat ad a néző moralitással kapcsolatos kérdéseire, hanem újabb kérdéseket vet fel ezzel kapcsolatban. A moralitás mint téma tudatosítása a nézőben hozzájárul a Bauman-féle posztmodern morális krízis csökkentéséhez.
Jelentősebb publikációk:
Thomas É. 2008: III. Richárd, a Vice-Machiavel lencsevégen. Hogyan jelenik meg a Vice és a Machiavel III. Richárd filmadaptációiban? – Apertúra filmelméleti és filmtörténeti szakfolyóirat. http://www.apertura.hu/2008/nyar/torok
Thomas É. 2010: Azonosulni, vagy nem azonosulni? A színházi közönség azonosulásának fokozatai vajdasági példákkal. – A Magyar Tudomány Napja a Délvidéken – 2010 Konferenciakötet. 371–387. o. www.vmtt.org.rs/mtn2010/371_387_Tomas_A.pdf
Thomas É. 2010: The Timeless Signs of Grotesque Realism in Heiner Müller’s Hamletmachine. In: Balázs G.–Varga Gy. (szerk.): Az Utazás Szemiotikája. Eger. Líceum Kiadó. 215–234. o.
Thomas É. 2010: Roles of the Grotesque in Contemporary Visual Arts. – Apertúra filmelméleti és filmtörténeti szakfolyóirat. http://www.apertura.hu/2010/tel/torok
Thomas É. 2013: Produktív recepcióelmélet a színházban. – Ki Merre Tart? Shakespeare Szegeden, 2007–2011. Szeged. JATE Press. 207–217. o.
Gondolataim a vajdasági magyar tudományos életről és tudományos utánpótlásról:
A kisebbségi létbe való beleszületés egy domináns kultúra melletti paralel identitást ajándékoz a vajdasági magyaroknak. Ebben az unikumban rejlik a vajdasági magyar tudományosság alapja.
