1985-ben született Zentán. Jelenleg Szabadkán él, 2000 óta a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban dolgozik, korábban mint PR marketinges, jelenleg mint művészeti titkár. Előzőleg magyar nyelvet tanított Újvidéken a Life College magán nyelviskolában. Diplomát a Szegedi Tudományegyetem kommunikáció szakán szerzett 2010-ben. Tanulmányait a Pécsi Tudományegyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájában folytatta, melynek jelenleg is hallgatója. Kutatási témája: Tolnai Ottó műveinek színpadi adaptációi. (témavezető: Dr. Thomka Beáta). A szerb nyelv mellett középfokú angol nyelvvizsgával rendelkezik. Három éven keresztül a Szegedi Tudományegyetem filmelmélet-filmtörténet kiegészítő szakának is hallgatója. Tagja a KonTEXTUS kutatócsoportnak.
Tudományterület: bölcsészettudományok, irodalomtudományok
E-mail: desiresofi@gmail.com
A doktori értekezés témája:
Kutatásom fő irányvonala végigvezetne egy olyan elméleti szálat Tolnai Ottó vajdasági magyar író kapcsán, melyet eddig kevesebb elemző figyelem vett körül, ez pedig a szerző írásainak színpadi manifesztálódása, azok utóélete, az adaptáció problematikái és lehetséges színpadi stilizációi. Ezeket az adaptációkat – a délszláv–magyar kulturális összefüggésrendszer hátterével vizsgálom.
Tolnai Ottó tárgyszimbolikájára több ízben reflektálnak az elkészült előadások, azonban mindig másként. A mű színrevitelét könnyíti a szerző tárgyakhoz való ragaszkodása. Kétféle manifesztálódásról beszélhetünk, az első amikor látottként vizsgáljuk a tárgyat a színpadon, illetve mikor azt továbbgondolva egyféle színpadi költészetként, láttatottként jelenik meg előttünk az adott tárgy.
Dolgozatomban azt is vizsgálom mi alapján történik a szelekció a szerepek terén, hogyan váltakozik a színpadon fő- és mellékszereplő, illetve a szövegben előforduló további szereplők viszonya, azoké, akik nem is kerültek bele a színpadi megjelenítés sodrába. Ki marad ki, ki tér vissza, s kik azok, akikről csak említést tesznek a szövegben, mert fontosságuk valamiért elenyésző. A szereplők szájába adott szavak kiejtési formája (maga a beszédmód) sokszor ekvivalens a karakterrel, sokszor pedig új értelmezési síkot nyit, illetve elidegenítő effektusként működik.
Külön problémagócként taglalom az olvasott és látott viszonyát, a szövegmű és a színpadi mű közti eltéréseket, az írott szöveg hatalmának kiterjedését. A sajátos Tolnai-világ hogyan sérül, módosul, színeződik el a rendező által behatárolt és láttatott jelenetekben/képekben, illetve hogyan vannak jelen a brechti színház tapasztalatai, eszközei a Tolnai-művek adaptációiban?
A vajdasági színház valóságához tartozik a feliratozás, a szerbre fordítás. Kutatható kérdés, hogy a feliratozás segíti, vagy akadályozza a Tolnai szövegek befogadását, az egyik kultúrkörből érkezőknek mennyiben és hogyan változtatja a nyelvi akadály a befogadást.
Jelentősebb publikációk:
Szerda Zs. 2010: Miran Božović: Az ember a saját retinája mögött [fordítás magyar nyelvre]. In: Füzi I. (szerk.): Hitchcock. Kritikai olvasatok. Szeged. Pompeji Kiadó Szeged. 173–193. o.
Szerda Zs. 2012: Tükrözés és újratükrözés a Kisinyovi rózsa című Tolnai-vers színpadi adaptációjában. In: Csányi E. (szerk.): Habitus. KonTEXTUS könyvek 6. Irodalom- és nyelvtudományi, pszicholingvisztikai, művészetelméleti és interdiszciplináris kutatások. Újvidék. VMFK–Bölcsészettudományi Kar. 49–58. o.
Szerda Zs. 2012: Ismétlődés és sokszorosítás a Kisinyovi rózsa színpadán. In: Pieldner J.–Tapodi Zs. (szerk.): A tér értelmezései, az értelmezés terei. Csíkszereda – Kolozsvár. Erdélyi Múzeum-Egyesület – Státus Kiadó.
Szerda Zs. 2013: Nem csak egy embert ért lövés, hanem egy egész országot… (Reč je ne samo o tragediji jednog čoveka, nego i pucnju u državu). – Symposion 2012–2013. 32–37. o.
Gondolataim a vajdasági magyar tudományos életről és tudományos utánpótlásról:
Nagyon fontos, és pozitív tény, hogy egyre több vajdasági magyar fiatal képzi tovább magát egyetemi tanulmányai után. Úgy gondolom, csak így érhető el bizonyos idő múlva látványos és minőségi fejlődés az egyetemi oktatásban (feltéve, ha sikerül elhelyezkedniük), ezzel együtt pedig az új értelmiség nevelése terén. Külön öröm, hogy az idegen nyelvek ismerete sem annyira „idegen” már, mint volt, ami végre lehetővé teszi/teheti a jelenlétet egy tágabb tudományos területen belül is, nem kizárólag a vajdasági magyar közegben, ami valljuk be, nem túl nagy falat. Kulcsszavak a jövőre nézve: Nyitottság, kíváncsiság, határozottság, pozitív tudományosság, együttműködés.
