1986-ban született Zomborban. 2009-ben szerezte meg a Károli Gáspár Református Egyetem Keleti nyelvek és kultúrák szakán az alapszakos diplomát, és 2011-ben a Japanológia mesterképzésen a mesterszakos diplomát. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Nyelvtudományi Doktori Iskolának harmadéves hallgatója. 2009-ben elnyerte a Japán Alapítvány „A japán nyelv terén kiváló eredményt felmutatók számára” ösztöndíját. 2011–2013 között óraadó volt a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Távol-Kelet referens szakirányú továbbképzésén, 2011-től tanársegédként dolgozik a Károli Gáspár Keleti nyelvek és kultúrák szakán, 2014-től pedig óraadó a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Keleti nyelvek és kultúrák kínai szakirányán. Kutatási területe: A japán hangutánzó és hangulatfestő szavak dinamikus megközelítésen alapuló fordítás szempontú vizsgálata, továbbá a japán és magyar hangutánzó és hangulatfestő szavak rendszerének kontrasztív vizsgálata.
Tudományterület: bölcsészettudományok, nyelvtudományok, fordítástudomány
E-mail: veronikasam@gmail.com
A doktori értekezés témája:
Az onomatopoetikus szavak fordítás szempontú vizsgálatánál nélkülözhetetlennek tartom a kontrasztív nyelvészeti kutatások eredményeinek felhasználását, mivel ezek tudományosan megalapozott leírást adnak a két nyelv onomatopoetikus rendszerének viszonyáról. Éppen ebből az okból kifolyólag kutatásom kezdeti szakaszában a hangsúlyt a két nyelv onomatopoetikus rendszerének kontrasztív vizsgálódására fektetem. Ezt azért tartom fontos lépésnek, mert a fordítást kétnyelvű beszédtevékenységként kell kezelnünk, és ahogy Klaudy is írja: „bármely nyelvből fordítunk bármely nyelvre, a fordítás folyamata sohasem lehet független a fordítás folyamatában összetalálkozó illetve szembekerülő két nyelv hasonlóságaitól és különbségeitől” (Klaudy 1997: 93). Habár hozzá kell fűznöm, hogy Klaudy itt nemcsak a két nyelv rendszerében rejlő hasonlóságokra és különbségekre, hanem a szövegkoherenciára, a szövegszervezés eszközeire stb. is gondol.
A japán és magyar nyelv onomatopoetikus kifejezéseinek fordítás szempontú kutatását nem kizárólag a kontrasztív nyelvészeti elemzésekből kapott eredmények alapján kívánom folytatni, hanem a kérdéskört úgynevezett „dinamikus perspektívából” (Klaudy 2003) is szándékozom vizsgálni. A dinamikus perspektívából való vizsgálódás fogja biztosítani számomra a japán onomatopoeiák „viselkedésének” megismerését a magyar nyelvre való fordítás folyamatában, és ugyanígy a magyar onomatopoeiák „viselkedését” a japán nyelvre történő fordítás folyamatában. A szakirodalom szerint ugyanis minden nyelvnek van egy „fordításbeli viselkedése”, aminek jellegzetessége egy másik nyelvre való fordítás függvényében mutatkozik meg (Klaudy 1997).
Kutatásom célja, hogy:
külön-külön bemutassa a japán és a magyar nyelv onomatopoetikus rendszerének morfológiai, szófaji, szintaktikai jellegzetességeit;
hangszimbolikai és jelentésbeli vizsgálatokat folytasson mindkét nyelv onomatopoeiáival kapcsolatban;
beszámoljon a japán és a magyar nyelv onomatopoetikus rendszere között megfigyelhető alapvető hasonlóságokról és különbségekről;
a fenti első két pontban megnevezett kutatási tárgyak elemzéséből kapott eredményekre támaszkodva választ találjon olyan kérdésekre, mint pl. hogy abban az esetben, ha a japán onomatopoeiát magyar onomatopoeiával feleltetik meg a fordítók, van-e összefüggés (megállapítható-e valamilyen szabályszerűség) a forrásnyelvi és célnyelvi onomatopoeia alakja, szófaja között? A Hamano-féle hangszimbolika ismerete segíti-e a fordítót a japán onomatopoeiák fordításánál? Mi lehet annak az oka, hogy egy adott onomatopoeiát a fordító különböző célnyelvi szavakkal feleltet meg egyazon szövegen belül? Van-e különbség a tangigo (単義語) (az egy jelentésű onomatopoeiák), a tanichitagigo (単一多義語) (az azonos alcsoporthoz tartozó többjelentésű onomatopoeiák) és a tagikonseigo (多義混成語) (a különböző alcsoportokhoz tartozó többjelentésű onomatopoeiák) fordítása között? Mennyiben nehezíti meg a fordító munkáját, ha egy onomatopoeia egyszerre több alcsoportba is besorolható? Stb.
megismerje a japán onomatopoetikus szavakat a magyar nyelv szemantikai csatornáján keresztül, a magyar onomatopoetikus szavakat pedig a japán nyelv szemantikai csatornáján keresztül;
megvizsgálja, milyen műveleteket végeznek a fordítók a fordítás folyamatában találkozó forrásnyelvi és célnyelvi (azaz japán és magyar, vagy magyar és japán) nyelvek onomatopetikus rendszerének kontrasztjaiból fakadó nehézségek leküzdésére, továbbá megválaszolja azt a kérdést, hogy az átváltási műveletekkel (lexikai és grammatikai) kapcsolatos ismereteink alapján rendszerezhetőek-e a fordítási stratégiák, amelyeket a fordítók a japán és magyar onomatopoeiák fordításakor alkalmaznak;
foglalkozzon az onomatopoetikus kifejezések fordításbeli feldolgozásával összefüggésben az explicitség kérdésével.
Bízom benne, hogy a japán és magyar nyelv onomatopoetikus rendszerének alkalmazott nyelvészeti vizsgálata, azon belül is leginkább a fordítás szempontú vizsgálatok eredményei hasznosíthatók lesznek a fordítástudományban és a japán nyelvoktatásban egyaránt.
A kutatási eredményeim mintaként szolgálhatnak a (kezdő) fordítók munkájában, valamint egy olyanfajta szempontrendszert nyújthatnak nekik, amely alkalmazásával képesek lesznek a különböző célnyelvi lehetőségek közül a legjobbat kiválasztani, továbbá felmérni azt, hogy egy adott esetben mennyire lehet elszakadni az eredeti formától a tartalom megőrzése érdekében.
A japán nyelv tanítása során onomatopoetikus kifejezéseket ez idáig nem oktatták súlyuknak megfelelően (Székács 1994), ezért úgy gondolom, kutatásommal némileg rámutatok e szócsoport jelentőségére. A japán és magyar nyelv onomatopoetikus szavainak rendszerbeli és nyelvhasználatbeli különbségeinek, valamint fordítási módszereinek megvilágításával olyan háttérismeretet szeretnék majd nyújtani a nyelvoktatók számára, amelyre támaszkodva bátrabban viszonyulnak majd e szócsoport oktatásához.
Jelentősebb publikációk:
Samu V. 2013: A japán hangutánzó és hangulatfestő szavak fordítási stratégiáinak vizsgálata kognitív nyelvészeti diszkurzusban. In: Berényi J. (szerk.): Tudományos Diszkurzusok. Újvidék. Vajdasági Magyar Akadémiai Tanács. 116–124. o.
Samu V. 2013: A japán frazeologizmusok fordításának vizsgálata párhuzamos szépirodalmi korpuszon. In: Takács M. (szerk.): Évkönyv.VIII. évf. 1.sz. 70–82. o.
Samu V. 2013: A japán hangutánzó és hangulatfestő szavak egy japán regény fordításának tükrében. [megjelenés alatt]
Samu V. 2013: A japán–angol nyelvi kontaktus a Meidzsi-restaurációban: A jokohamai pidzsin. [megjelenés alatt]
Gondolataim a vajdasági magyar tudományos életről és tudományos utánpótlásról:
A jelenkori vajdasági magyar tudományos élet – amelynek gyökerei mélyen lenyúlnak egy többévszázados múlttal rendelkező termékeny talajba – töretlenül virágzik, még akkor is ha éppen egy kevésbé kedvező időszak köszöntött rá.
Kívánom neki, hogy
„Lovagolj végig a kard élén
Rejtőzz el a lángok közepén
A gyümölcsfa virágba borul majd a lángban
A nap felkel estelente” (zen mondás)
