1986-ban született Újvidéken, jelenleg is ott él. Diplomát az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén szerzett 2009-ben. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem doktorjelöltje és mesterszakos hallgató művelődésszociológián a Zadari Egyetem nemzetközi, angol nyelvű programján (Joint International Master in Cultural Sociology). Kutatási témája: a jugoszláviai magyar irodalom terei (témavezető: Dr. Thomka Beáta). A szerb nyelv anyanyelvi szintű ismerete mellett magasfokú angol (CAE, University of Cambridge) és német (C1, Universität Passau) nyelvtudással rendelkezik. 2005-ben a Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégium ösztöndíjasa, PhD-tanulmányai alatt 2010–2013 között miniszteri ösztöndíjas. Emellett több tanulmányi ösztöndíjat is elnyert (BAYHOST – Universität Passau, 2008. DAAD – Leibniz Universität Hannover 2011. Peace Academy Sarajevo, 2012. HESP/OSI Scholarship – IUC Dubrovnik, 2012. és 2013.). Kutatási ösztöndíjban részesült a Balassi Intézet Márton Áron Kutatói Szakkollégiumában 2010-ben, 2011-ben, 2012-ben, valamint az MTA DOMUS junior szülőföldi és magyarországi ösztöndíjasaként (2013/14-ben).
Tudományterület: bölcsészettudományok, irodalomtudományok
E-mail: rogoxar@gmail.com
A doktori értekezés témája:
Az értekezés a jugoszláviai magyar irodalomban megjelenő térbeli valóságelemek kapcsolatát igyekszik feltárni az 1945–2010 között változó közösségi identitással. Azok a terek érdekelnek, amelyek az elmúlt évtizedek során részei voltak a jugoszláv geokulturális identitásnak, amelyek eltűntek, felerősödtek vagy új értelemmel ruházódtak fel, amelyek módosulásával az azonosulási csomópontok redukciója, átszerveződése, átértékelődése is megtörtént.
A kutatás a jugoszláviai és/vagy vajdasági magyar nyomtatott sajtóorgánumokban megjelenő irodalmi igényű szövegeken alapszik. A nyomtatott sajtóban megjelenő elbeszélések, versek, drámaszövegek, hangjátékok, regényrészletek, folytatásos regények stb. (szemelvények formájában) műfajilag reprezentatív mintával szolgálnak. Az ezekből a szövegekből kiadott novellagyűjteményekkel, regényekkel, verseskötetekkel ellentétben, amelyek sok esetben már évek múltán kerülnek az olvasók elé, egy friss, szinte az eseményekkel párhuzamos reakciót képviselnek. A folyóirat mint periodika képviseli azt a tág értelemben vett regionális folyamatosságot, amelyet egy ilyen kutatás megkövetel. Emellett pedig a vajdasági magyar könyvkiadási gyakorlat nagyban támaszkodik a folyóiratokban előzőleg publikált szövegekre, így bár a legtöbb szöveg önálló kötetben is megjelent, az elsődleges publikációs felület a nyomtatott sajtó volt (sok esetben csak az is maradt). A folyóiratok tehát a geokulturális identitás topográfiai mátrixáról egy mindenekfelett korhű, frissességükben állandósított és viszonylag teljes képet adnak. Külön fejezetekben tárgyalom a kornak a téma szempontjából fontos politikai viszonyait, művelődéstörténeti állomásait, intézmények alapítását és megszűntét, továbbá a nyomtatott sajtó, valamint a lapok profiljának kialakulását. Az irodalom többek között egyrészt tükrözi, másrészt alakítja is a kor ízlésvilágát, kollektív identitását és esztétikai, politikai, ideológiai alapképletét. A PhD-dolgozat azzal foglalkozik, hogy miként alakult annak a közösségnek a térbeli önképe, amely ezt az adott irodalmat mint kultúrterméket létrehozta. Azt veszi sorra, hogy egyes városok, községek, hegyek, szigetek, tájegységek mikor kerültek be a közösségi azonosulási hálóba, mikor és hogyan vonult be a tenger és milyen módon került ki, majd ismét be. Érdekes, hogy a folyami, közúti vagy vasúti útvonalak, hidak és alagutak miként rajzolódtak fel. 1945 és 2010 között módosult a főváros fogalma, a saját és idegen közötti tér lényege, Jugoszlávia mérete, alakja, tartalma, majd puszta léte is. A disszertáció célja sorra venni ezeket, emellett megfogalmazni azokat a narratívákat, amelyekbe ezek a terek beleágyazódtak, illetve annak a definiálása, hogy ezek miként módosultak vagy számolódtak fel a kérdéses időintervallumban.
Jelentősebb publikációk:
Roginer O. 2010: Csárdás. In: Csányi E. (szerk.): Mediális átlelkesítés: zene – beszéd – irodalom. Kontextus könyvek 4. Újvidék. Újvidéki Bölcsészettudomyányi Kar. VMFK.
Roginer O. 2012: Fából vaskarikát közép-keleten, avagy a térrel való azonosulás csapdái és a közösségi identitás kialakításának ideiglenessége a XX. és XXI. században. In: Pieldner J.–Tapodi Zs. (szerk.): A tér értelmezései, az értelmezés terei. Kolozsvár – Csíkszereda. Erdélyi Múzeum-Egyesület. Státus Kiadó.
Roginer O. 2012: Lokális irodalmi diskurzus a vajdasági magyar irodalomban. In: Kelemen Z.–Kollár Á.–Kovács F. (szerk.): „Gagyog, s ragyog”. Magyar irodalom közép-európai kontextusban. Szeged. Universitas-Szeged Kiadó.
Roginer O. 2012: A kortárs posztjugoszláv dokumentarista dráma: archívum, valóság, fikció. – Filológiai Közlöny. 3. sz.
Roginer O. 2013: Macskakövek, aszfalt és fűcsomók oldalnézetből: Tolnai Ottó Újvidéken. – Ex Symposion. 83.sz.
Gondolataim a vajdasági magyar tudományos életről és tudományos utánpótlásról:
Egy vajdasági magyar fiatal értelmiséginek nem szabad elzárkóznia sem a magyar, sem a délszláv, sem a nemzetközi viszonylatban releváns tudományos együttműködéstől. Arra kell törekednie, hogy különféle színtereken személyesen képviselje azt a regionális tudományosságot, amelynek része, ugyanakkor igyekeznie kell más, határokon átívelő munkaformákba is bekapcsolódni.
