1984-ben született Zentán. Jelenleg Magyarkanizsán él, 2011 óta a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium magyar nyelv és irodalom szakos tanára. A Vajdasági Magyar Doktoranduszok és Kutatók Szervezetének elnöke (2012-től). Diplomát az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Kara Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén szerzett 2008-ban. Tanulmányait a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Irodalomtudomány Doktori Iskolájában folytatta a Modern Magyar Irodalom Alprogramon. 2014-ben védte meg doktori értekezését. Kutatási témája: vajdasági magyar irodalom, Tolnai Ottó művészete (témavezető: Dr. Virág Zoltán). A szerb nyelv mint környezetnyelv mellett középfokú angol és alapfokú német nyelvtudással rendelkezik. A CEEPUS-program ösztöndíjasa 2005-ben (Universität Wien, Philosophisch-Kulturwissenschafliche Fakultät, Institut für europäische und vergleichende Sprach- und Literaturwissenschaft, Abteilung für Finno-Ugristik), 2005–2008 között a Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégium kollégistája, doktori tanulmányai alatt 2008–2011 között miniszteri ösztöndíjas, továbbá DOMUS junior szülőföldi és magyarországi ösztöndíjas (2012–2013), valamint Schöpflin Aladár ösztöndíjas (2012–2013). 2012 novemberében Kristálygömb Díjjal jutalmazták a Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferencián.
Tudományterület: bölcsészettudományok, irodalomtudományok
E-mail: uneco84@gmail.com
A doktori értekezés témája:
A kutatás célja Tolnai Ottó szövegeinek vizsgálata a kollekció logikája, a gyűjtőtevékenység, a muzealizálás, az archiválás szempontjait figyelembe véve. Bár Tolnai művei és a Tolnai-jelenség az irodalomtudomány sokat kutatott témái közé tartoznak, a dominánsan jelenlévő gyűjtésről, archiválásról csak érintőlegesen olvashatunk a szakirodalomban.
A vajdasági szerző szövegtereiben a gyűjtés, leltározás meghatározó aktus, témaként és szövegszervező eljárásként is tetten érhető. A művekben nagy-nagy pontossággal rajzolódnak meg a gyűjtők különböző típusainak portréi, a guberálótól egészen a kiváló ízléssel megáldott műítészig. A Tolnai-művek narrátorának gyűjtőszenvedélye igen szerteágazó, kiterjed képzőművészeti alkotásokra, hétköznapi használati tárgyakra, összeguberált lomokra, állatokra, furcsa, mániákus alakokra, mások textusaira, vagy akár már nem létező, különleges gyárakra, amelyeknek irodalmi privatizálása is megtörténik.
A mindenhonnan összeszedett artefaktumok a múzeumi tárgy szintjére emelkednek Tolnai Ottó szövegeiben, a kopott, régi hokedli természetes módon magasztosul múzeumi tárggyá. A régi tárgyak iránti rajongás egyszerre írható le a „Pompeji-effektus” (Hózsa Éva) és a „muzealizálás” (Andreas Huyssen) fogalmával. Míg az előbbi a tárgyak megtalálására, hamuból kikotrására, az elbeszélő nagyfokú érzékenységére vonatkozik, addig a muzealizálás a tárggyal való foglalkozás következő szintjét jelenti, beemelését az irodalmi műbe, költői kategóriává tételét, elhelyezését a Malraux „képzeletbeli múzeuma” nyomán megképzett „imaginárius múzeumban”.
A Homokvárban egy igen heterogén összetételű múzeumot rendez be a szerző-elbeszélő, ahol egymás mellé kerülnek a legkülönfélébb tárgyak. A szeretett tárgyak elrendezése is kreatív alkotómunkaként jelenik meg.
Meglátásom szerint Tolnai Ottó műveiben igen fókuszált probléma, vizsgálatra érdemes az a folyamat, amelynek során a szemétből művészet születik. A banalitások színeváltozása révén jutunk el a szemétdombtól a múzeumig. Tolnai hulladékból (is) alkot olyan entropikus múzeumi teret, amelyet Groys a modernizmus legnagyobb és lényegében egyetlen műalkotásának tekint.
Jelentősebb publikációk:
Novák A. 2010: A Tolnai-világ lexikona. – Tiszatáj. 4. sz. 15–19. o.
Novák A. 2011: The Other Nearby. Experiences of Strangeness in Southeast Europe. – Acta Universitatis Sapientiae Philologica. 3. évf. 1. sz. 29–36. o.
Novák A. 2012: „Az ember ugyanis mindig önmagát gyűjti”. Gyűjtőszenvedély Tolnai Ottó műveiben. In: Fenyvesi K. (szerk.): Átmenet és különbözőség. Magyarságtudományok kelet-közép-európai kontextusban. Budapest.Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság. 259–264. o.
Novák A. 2012: A szemétdombtól a képzeletbeli múzeumig. Gyűjtőszenvedély Tolnai Ottó műveiben. In: Csányi E. (szerk.): Habitus. Irodalom- és nyelvtudományi, pszicholingvisztikai, művészetelméleti és interdiszciplináris kutatások. Újvidék. Bölcsészettudományi Kar – Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégium. 39–48. o.
Novák A. 2012: Tolnai Ottó Imaginárius Múzeuma. – Létünk. 3. sz. 89–98. o.
Gondolataim a vajdasági magyar tudományos életről és tudományos utánpótlásról:
Nagyon-nagy potenciállal és tartalékokkal rendelkező közösség, amely talán nincs is teljes mértékben tisztában saját erejével, értékeivel. Nagyon lényeges, hogy a vajdasági magyar fiatal értelmiség emelkedjen felül a kicsinyeskedésen, személyeskedésen, mindennél jobban törekedjen a minőségre, emberi és szakmai szinten is a maximumot nyújtsa, így kapcsolódhat csak be teljes jogú tagként a nemzetközi tudományosság vérkeringésébe.
