1981-ben született Zentán. 2001-től Szegeden tanul és él, 2010-től a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Biológiai Kutatóközpont Biokémiai Intézetének (MTA-SZBK) tudományos munkatársa. Jelenleg az angliai Cambridge-ben él. Okleveles biológus. Diplomáját a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi Karán szerezte 2006-ban, majd ugyanezen egyetem Biológus Doktori Iskolájában molekuláris biológiából doktorált 2010-ben Prof. Udvardy Andor témavezetésével (SZBK). Kutatási területei: a sejtosztódás szabályozásában résztvevő enzimek és irányított fehérjebontó rendszerek mechanizmusainak molekuláris jellemzése. Szerb nyelven alapszinten, angolul felsőfokon beszél. 2005-ben első lett a XXVII. Országos Tudományos Diákköri Konferencián (Pécs), amely mellé megkapta a Magyary Zoltán Közalapítvány különdíját és a Pro Scientia Aranyérmet. Többszörös Szeged Város Ösztöndíjas, volt magyar köztársasági ösztöndíjas. A Sófi József a Szegedi Tehetségekért Alapítvány biológus konferenciáján kétszer első (2006 és 2008) és egyszer második (2009) helyezést ért el. Doktori disszertációjával kiérdemelte a Qualitas Biológica Alapítvány legjobb PhD-dolgozat elismerését (2009), közleményeivel pedig elnyerte a Dr. Rollin D. Hotchkiss Alapítvány publikációs díját. 2010-ben Junior Prima Díjat kapott. 2011-ben elnyerte az Európai Biokémiai Társaság (FEBS) három éves kutatói ösztöndíját, jelenleg a Cambridge-i Egyetem Genetika Tanszékén Prof. David Glover kutatócsoportjában végez posztdoktori tanulmányokat. Tagja a magyar és angol Biokémiai Egyesületeknek, a Cambridge-i Filozófiai Társaságnak, a Pro Scientia Aranyérmesek Társaságának és a Poligon Csoportnak. Nős, két gyermek édesapja.
Tudományterület: természettudományok, biológiai tudományok, molekuláris biológia
E-mail: lzoltan@brc.hu
A doktori értekezés témája:
A közönséges ecetmuslica (Drosophila melanogaster) a genetikusok egyik legkedveltebb és legjobban jellemzett modellorganizmusa immár 100 éve. Génjei és sejtbiológiai folyamatai hasonlóak az emberéhez. A humán betegségeket okozó gének (és az általuk kódolt fehérjék) mintegy 75%-nak ismerjük a muslica megfelelőjét, ezért ez a gyorsan szaporodó és olcsón fenntartható aprócska élőlény rendkívül közkedvelté vált a modern genetika, biokémia, fejlődésbiológia, rák- és betegségkutatás területeken. Az ilyen típusú fehérjék főként biológiai folyamatok irányítói és végrehajtói, de lehetnek köztük szerkezeti fehérjék vagy bonyolult struktúrákat alkotó proteinek is. Doktorjelöltként Prof. Udvardy Andor csoportjában (MTA-SZBK) a sejtekben működő ún. szabályozott intracelluláris fehérjebontás, azaz az ubiquitin-proteaszóma rendszer (UPR) működését vizsgáltam. Ez a rendszer végzi a sejt működését irányító rövid-féléletidejű szabályozó fehérjék szelektív és gyors eltávolítását, ezzel lehetővé téve a bonyolult sejtosztódási és differenciálódási folyamatok finomhangolását és létrejöttét. Emellett nagyon fontos szerepet játszik a termelődő új fehérjék, mint biológiai folyamatok irányítóinak minőség-ellenőrzésében is: a sérült vagy nem megfelelően feltekeredett fehérjéket FELISMERI és eltávolítja, ezzel meggátolva protein csapadékok sejten belüli kialakulását, amely komoly egyedfejlődési rendellenességek, neurodegeneratív vagy rákos betegségek okozója lehet.
Doktori munkám során az ecetmuslica UPR-nek ún. polyubiquitin receptorainak működésének megértésével foglalkoztam, melyről csak nagyon keveset tudunk. Ezek a gyűjtő fehérjék, más néven receptorok nagyon fontos szerepet töltenek be az UPR-ben. Fő feladatuk fajlagosan felismerni a lebontásra ítélt sérült vagy rövid életidejű szabályozó proteineket és elszállítani azokat a lebontást végző makromolekuláris komplexumba, az ún. 26S proteaszómába. Kutatásaink során kimutattuk, hogy az ecetmuslica polyubiquitin receptorai kölcsönhatnak egymással és különböző mennyiségben fordulnak elő az egyedfejlődés folyamán. Ez az érdekes megfigyelés vezettet egy új fehérjebontó enzimcsalád azonosításához, amelynek egyes tagjai a polyubiquitin receptorok egyedfejlődés-specifikus szinten tartásáért felelnek. Ezzel a felfedezéssel az UPR eddig még nem ismert szabályozási módjára mutattunk rá. További eredményeinkkel bizonyítottuk, hogy a magasabb rendű élőlényekben, mint amilyen az ecetmuslica, ezek a receptorok (ide értve a köztük lévő fizikai és genetikai kapcsolatot és a rajtuk kialakuló fehérje módosítási mintázatokat) létfontosságúak, csakúgy, mint az emlősökben. Rámutattunk, hogy miért életképesek az alacsonyabb rendű élőlények (pl. élesztők) e receptorok részleges hiányában, így bizonyítva, hogy a muslica UPR-vizsgálata hozzájárulhat a hasonló felépítésű emberi UPR működésének és hibáiból eredő betegségek megértéséhez és kezeléséhez. Ez egy izgalmas és egyre szélesebb körben kutatott terület, melynek fontosságát bizonyítja az UPR felfedezéséért Aaron Ciechanover-nek, Irwin Rose-nak és a magyar származású Avram Hersko-nak 2004-ben odaítélt Kémiai Nobel-díj. S habár vallom, hogy „az alapkutatás haszna sohasem mutatkozik meg olyan hamar mint az alkalmazott kutatásé, de nem is szűnik meg olyan gyorsan” (Selye János: Álomtól a felfedezésig), kötelességem említést tenni arról a gyógyszerről, amely az alap- és alkalmazott kutatók összefogásának egyik sikergyermeke. Ez a gyógyszer az UPR gátlása révén öngyilkosságra készteti a rosszindulatú tumorsejteket, s olyan alattomos rákbetegségekben is hatásos terápiát jelent, mint amilyen a myeloma multiplex.
Jelentősebb publikációk:
Lipinszki Z.–Kiss P.–Pal M.–Deak P.–Szabo A.–Hunyadi-Gulyas E.–Klement E.– Medzihradszky K. F.–Udvardy A. 2009: Developmental-stage-specific Regulation of the Polyubiquitin Receptors in Drosophila Melanogaster. – Journal of Cell Science. 122. sz. 3083–3092. o.
Lipinszki Z.–Pal M.–Nagy O.–Deak P.–Hunyadi-Gulyas E.–Udvardy A. 2011: Overexpression of Dsk2/dUbqln Results in Severe Developmental Defects and Lethality in Drosophila Melanogaster that can be Rescued by Overexpression of the P54/Rpn10/S5a Proteasomal Subunit. – Febs Journal. 278. sz. 4833–4844. o.
Lipinszki Z.–Kovacs L.–Deak P.–Udvardy A. 2012: Ubiquitylation of Drosophila p54/Rpn10/S5a Regulates its Interaction with the UBA-UBL Polyubiquitin Receptors. –Biochemistry. 51. sz. 2461–2470. o.
Lipinszki Z.–Klement E.–Hunyadi-Gulyas E.–Medzihradszky K. F.–Markus R.–Pal M.–Deak P.–Udvardy A. 2013: A Novel Interplay between the Ubiquitin-Proteasome System and Serine Proteases during Drosophila Development. – The Biochemical Journal. 454. sz. 571–583. o.
Lipinszki Z.–Lefevre S.–Savoian M. S.–Singleton M. R.–Glover D. M. Przewloka M. R. 2014: Centromeric Binding and Activity of Protein Phosphatase 4. Nature Communications. [elfogadva]
Gondolataim a vajdasági magyar tudományos életről és tudományos utánpótlásról:
Nehéz ebben a kérdésben állást foglalnom, de mint a VMTDK-k rendszeres résztvevője és szereplője (2005–2009) úgy vélem, hogy mind a kutatási eredmények fontosságát, mind pedig a kutatók és kutatójelöltek elhivatottságát tekintve jó úton halad a vajdasági magyar tudományosság. Fontos hiányosság, melynek főleg politikai és anyagi korlátok szabnak határt, a nemzetközi tudományos életben való alacsony részvétel és a külföldi kollaborációk kis száma.
