1982-ben született Bácstopolyán. Jelenleg Újvidéken él, 2008 óta a Tankönyvkiadó Intézet szerkesztője. Diplomát az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Kara Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén szerzett 2007-ben, majd mesterképzésen okleveles filológusként végzett 2008-ban. Jelenleg az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Kara Nyelv- és Irodalomtudományi Doktori Iskolájában folytatja tanulmányait nyelvtudományi szakirányon. Kutatási témája: szövegtan (témavezető: Dr. Láncz Irén). További kutatási területei: pszicholingvisztika, szociolingvisztika, pragmatika, névtan. A doktori képzés keretében 2012 óta gyakorlati órákat tart a Média Tanszék újságíró szakos hallgatói számára Lexikológia és szemantika, valamint Mondattan tantárgyakból.
Tudományterület: bölcsészettudományok, nyelvtudományok
E-mail: bogica@stcable.net
A doktori értekezés témája:
A doktori értekezés vajdasági magyar nők beszélt nyelvi élettörténetét tanulmányozza kognitív és funkcionális szempontok alapján. Az élettörténeteket elsősorban kognitív nyelvészeti keretben vizsgálja, de a minél komplexebb elemzés érdekében az élettörténetek mint interaktív kommunikációban létrejövő szövegek a legeredményesebben interdiszciplináris kontextusban tanulmányozhatóak. A korpuszt élőszóban elhangzott szövegek írott formája képezi. E szövegek általában kérdések által előhívott válaszok, többnyire hosszabb terjedelmű történetek sorából állnak össze.
A kutatás feltárja, milyen mentális folyamatok játszanak szerepet e szövegtípus létrehozásában. A történetsémának mint az emberi gondolkodás alapvető sémájának kognitív szempontból kiemelt jelentősége van. A történet valójában kognitív sémaként funkcionál. A legfontosabb elméletek „sémafogalmainak” áttekintése után e sémák élettörténetekben való megnyilvánulásának vizsgálata következik.
Az önéletrajzi emlékezet és az önéletrajzi narratíva között szoros összefüggés áll fenn. Az élettörténet a rekonstruáló emlékezet, az események tudatos narratív elrendezése által jön létre. Az emlékezés mechanizmusa meghatározza a szövegek időszerkezetét is. A női élettörténetek a viszonylagos kronologikusság mellett tematikus-asszociatív szerveződést mutatnak. Az élettörténetet meghatározó események bizonyos szempontból kerülnek bemutatásra: a narratív perspektíva az élettörténet strukturális jellemzője. A szövegek kohézióját, koherenciáját biztosító nyelvi elemek vizsgálata során megállapítható, hogy a narratív koherencia mértéke kapcsolatban áll az egyén belső, pszichikai állapotával.
A történetmondást mint dinamikus folyamatot kell szemlélnünk. Az élettörténetek tanulmányozásakor elhanyagolhatatlan tényező a kontextus, a beszédszituáció, hiszen e narratívák dialogikus relációkban jönnek létre, ez pedig nagyban meghatározza az élettörténetek szerkezetének alakulását. E szövegtípusok nyelvi interakcióban betöltött funkcióját vizsgálva az látható, hogy a narrátor elsősorban önmagát prezentálja, az ént mutatja be, amelynek különféle tudatos és tudattalan megnyilvánulási formái érhetők tetten. Az élettörténetekből azonban kiolvasható az én és a másik kapcsolata, az egyén szerepei, valamint társadalmi helyzete is. Az önéletrajzi narratíva az identitás és az önértelmezés alapja. Az élettörténetek, illetve a személyes tapasztalaton alapuló történetek elbeszélése identitásformáló és -fenntartó szereppel bír.
Jelentősebb publikációk:
Laki B. 2004: A vajdasági magyar diáknyelv jellemzői egy pacséri kérdőíves vizsgálat alapján. – Tanulmányok. 37. sz. 119–125. o.
Laki B. 2011: Vajdasági magyar nők beszélt nyelvi élettörténetének vizsgálata kognitív és funkcionális szempontok alapján. – Hungarológiai Közlemények. 1. sz. 155–169. o.
Laki B. 2012: Beszélt nyelvi élettörténetek szövegtani vizsgálata. – Hungarológiai Közlemények. 1. sz. 61–68. o.
Laki B. 2012: Önéletrajzi emlékezet és időszerkezet. – Hungarológiai Közlemények. 3. sz. 42–62. o.
Laki B. 2014: Névadási szokások Pacséron a betelepítéstől napjainkig. – Hungarológiai Közlemények. 1. sz. [megjelenés alatt]
Gondolataim a vajdasági magyar tudományos életről és tudományos utánpótlásról:
Fontosnak tartom, hogy a vajdasági magyar fiatal értelmiség nagyobb teret és érvényesülési lehetőséget kapjon a vajdasági magyar tudományos életben, valamint hogy mindjobban a nemzetközi tudományosság aktív részesévé váljon.
