1987-ben született Zentán. Óbecsén él, és jelenleg az óbecsei önkormányzati hivatalban dolgozik polgármesteri tanácsosként (2012-től), és az Óbecsei Gimnáziumban tanít filozófiát. A Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) Szórvány Szakbizottságának a tagja életre hívásától kezdve. Alapító elnöke a Magyar Ifjúsági Akció Polgári Egyesületnek (2009-től), és alapító tagja a Hazahúzó Polgári Körnek (2013-tól). Szociológus. Diplomát a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudomány Karán szerez 2012-ben, de egy évet lehallgat az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudomány Karán is. Szakdolgozatának témája: magyar állampolgárok Óbecsén, a kettős állampolgárságot igénylők szociológiai jellemzése. Tanulmányait a Szegedi Tudományegyetem JGYPK kisebbségpolitika MA szakán folytatta, ahol 2014 májusában végzett. Mestermunkájának témája: kettős állampolgárság a Vajdaságban. További kutatási területek: „modern kori” elvándorlás és vissza (haza) térés, menni vagy maradni kérdés, történelem és társadalomtörténeti kutatások, helytörténet, nemzetpolitika, kisebbségi és többségi többpártrendszer, szórvány, közvélemény-kutatás. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Demográfia és Szociológia Doktori Iskolájának doktorandusza. Nyelvtudás: a szerb nyelv anyanyelvi szintű ismerete és az angol nyelv középfokú ismerete.
Tudományterület: társadalomtudományok, szociológiai tudományok, kisebbségpolitika
Elérhetőség: kiss.igor@gmail.com
A doktori értekezés témája:
A vajdasági magyarok társadalmi szerkezetének elemzése Trianon után.
Gondolataim a vajdasági magyar tudományos életről és tudományos utánpótlásról:
Meglátásom szerint a vajdasági magyar tudományosság, értelmiség, még így, majd 100 év távlatából sem heverte ki a Trianon okozta traumát. Ez a tényállás abban nyilvánul meg leginkább, hogy a tudományosság, az értelmiség nincs intézményesülve. Ebben látom a legnagyobb bajt is. Tény az, hogy vannak kiváló szakembereink, utánpótlásunk is, de nincs egy „asztal”, ahová leülhetünk, és egymás szemébe nézhetünk. Nem ismerjük egymást, nem ismerjük munkásságunkat, törekvéseinket. Egy-egy zseniális ötlet porként hullik szét, fiatal kutatóink „gondolkodás nélkül” kelnek útra valódi, feltétel nélküli összefogás, anyagi és szellemi támogatás nélkül. Az ehhez a kiadványhoz hasonló kezdeményezéseket csak támogatni lehet. Ez az aprócska fény az alagút végén. A teljes megvilágosodást és felvirágozást azonban, az intézményesült vajdasági magyar tudományosságban látom. A formájáról vitatkozhatunk, de lehetne ez egy Vajdasági Magyar Egyetem is.
