Agrártudományok doktora, tudományos munkatárs. Született: Újvidék, 1980. február 24. Iskolák: Sonja Marinković Általános Iskola, Újvidék (1987–1995), Svetozar Marković Gimnázium, Újvidék (1995–1999), Újvidéki Egyetem, Mezőgazdasági Kar, agrárgazdasági szak (1999–2004), magiszteri tanulmányok, uo. (2004–2006), doktori értekezés megvédése, uo. (2011). Munkahelyek: 2005–2006 kutató, Újvidéki Egyetem, szabadkai Közgazdasági Kar, 2007-től kutató, ill. tudományos munkatárs, Újvidéki Egyetem, Technológiai Kar, 2013-tól az Agricultural Engineering International: CIGR Journal című folyóirat társszerkesztője. Kutatási terület: a biomassza alapú energiatermelés (elsősorban a biodízel) gazdasági és környezetvédelmi szempontjai; életciklus-elemzés, hatásértékelés; a környezeti hatások és javak pénzbeli értékelése. Külföldi tanulmányutak: Georg-August University, Göttingen, Németország (2008–2009), Environmental Center, Charles University in Prague, Csehország (2009 és 2010). Institute of Energy Economics and the Rational Use of Energy, University of Stuttgart, Németország (2010). Publikációk: Mintegy 60 tanulmányt jelentetett meg különböző folyóiratokban és kongresszusi kiadványokban. Tudományos elismerések: A Norvég Királyság elismerő oklevele a kimagasló egyetemi tanulmányi eredményekért (2002); Különdíj a II. Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferencián elért eredményért (2003); A legjobb tudományos munka a fiatal kutatók kategóriájában – National Society of Processing and Energy in Agriculture (2012); Kristálygömb Díj a Vajdasági Tudományos Diákköri Konferenciákon felmutatott kimagasló tudományos eredményekért (2013). Tagság: Szerbiai Agrárgazdászok Egyesülete (DAES, 2007–); European Association of Agricultural Economists (EAAE, 2007–); Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja (2007– ); Jugoszláviai Magyar Mérnökök Egyesületének tagja (2007–); Vajdasági Sommelier Egyesület alapító tagja (2011).
Tudományterület: agrártudományok, multidiszciplináris agrártudományok
E-mail: ferenc1980@gmail.com
A doktori értekezés témája:
A doktori értekezés célja a repceolajból előállított biodízel környezeti hatásának felmérésé és az okozott környezeti károk pénzbeli értékelése. A kutatás kiterjed a biodízel teljes életciklusában (olajrepce termesztése, olajpréselés és finomítás, katalitikus átészterezés, belsőégésű motorban történő elégetés) fellépő káros kibocsátások és elhasznált természeti erőforrások leltározására és az ezen áramok által okozott környezeti károk felmérésére.
A kutatásban használt módszer négy hatásértékelési módszer (EDIP2003, EcoIndicator99, IMPACT2002, ReCiPe2009) és a környezeti javak és változások pénzbeli értékelésére használt módszerek egyesítésével és továbbfejlesztésével jött létre. A módszer mintegy 2000 káros emisszió és több mint 100 fosszilis energiahordozó és ásvány kimerítése okozta környezeti hatás számszerűsítésére alkalmas. A módszer egyik változata alkalmas a termőföldhasználat és a természeti területek átalakításával járó környezeti hatások felmérésére. A kifejlesztett módszer erőssége, hogy egyaránt alkalmas az emberi egészségben, ökoszisztémában és a természeti erőforrásokban okozta károk fizikai és pénzbeli kimutatására.
Az emberi egészségben okozott károk nagysága az elvesztett és betegségben eltöltött évek összege (Disability Adjusted Life Years – DALY), illetve az ezt követően beállt produktivitáskiesés, gyógykezelési költségek és jólétcsökkenés pénzbeli értéke. Az ökoszisztéma minőségében történő változás a biológiai sokféleség degradációmértékén keresztül kerül kimutatásra (Potentially Disappeared Fraction – PDF∙m2∙év), amely pénzbeli értéke az eredeti állapotra való visszaállítás rekultivációs költségeit jelenti. A nem megújuló erőforrások kimerítését a kitermelési költségek növekedése követi. E költségnövekedés szolgált alapul a fosszilis energiahordozók és ásványok kimerítése által kiváltott károk felméréséhez (US$).
A kutatás eredményei kimutatták, hogy 1000 kg repceolaj biodízel előállítása és elégetése 668–2390 EUR nagyságú kárt okoz a környezetben. A kapott eredmények nagy szórása a hatásértékelési módszerek bizonytalanságával, de az életciklus-elemzést meghatározó nemzetközi szabvány (ISO 14040) rugalmasságával is magyarázható, amely ugyanazon módszertani probléma megoldására több alternatív megoldást is előrelát és engedélyez. A biodízel okozta károk tekintélyesek, és amennyiben számba vesszük a területigénnyel járó közvetlen és közvetett hatásokat is (2390 EUR/1000 kg biodízel), azok meghaladják a fosszilis dízel életciklusa által okozott károkat (1995 EUR/1000 kg). Ezt elsősorban az olajrepce termesztésénél használt nitrogén alapú műtrágyák igen káros környezeti hatásával és a repceolajból előállított biodízel nagy területigényével magyarázzuk.
Jelentősebb publikációk:
Tešić M.–Kiš F.–Janković V. 2008: Mogućnost proizvodnje i korišćenja biodizela u AP Vojvodini. Novi Sad. Vojvođanska akademija nauka i umetnosti. [monográfia]
Kiss F.–Jovanović M.–Bošković G. 2010: Economic and Ecological Aspects of Biodiesel Production over Homogeneous and Heterogeneous Catalysts. – Fuel Processing Technology. 91. sz. 1316–1320. o.
Tešić M.–Kiss F.–Zavargo Z. 2011: Renewable Energy Policy in the Republic of Serbia. – Renewable and Sustainable Energy Reviews. 15. sz. 752–758. o.
Kiss F.–Bošković G. 2013: Life Cycle Impact Assessment of Biodiesel Using the ReCiPe Method. – Hemijska industrija. 67. évf. 4. sz. 601–613. o.
Kiss F.–Micic R.–Tomić M.–Nikolić-Djorić E.–Simikić M. 2014: Supercritical Transesterification: Impact of Different Types of Alcohol on Biodiesel Yield and LCA Results. – Journal of Supercritical Fluids. 86. sz. 23–32. o.
Gondolataim a vajdasági magyar tudományos életről és tudományos utánpótlásról:
Egy nemzeti kisebbség kirekesztésének leghatékonyabb módja a kultúrájának a leépítése, valamint az önépítés és fejlődés lehetőségeinek korlátozása. Megmaradásunk záloga, hogy mennyire eredményesen tudunk harcolni e degradáló folyamatok ellen. Ebben a törekvésben fontos szerepe van a színvonalas oktatásnak, amely nemcsak a szakkompetenciánkat és versenyképességünket növeli, hanem segíthet a megingott önbizalmunk visszaállításában is.
Egy kisebbségi nemzet egyedül csak úgy tud versenyképes maradni, ha minden területen egyaránt képes a többségi nemzet szintjére, vagy a fölé emelkedni. Fejlődésünk és érvényesülésünk előfeltétele, hogy anyanyelvünk és nemzeti kultúránk mellett, egyaránt ismerjük a szerb nyelvet és kultúrát. Ez számunkra többletmunkát jelent, melyet nekünk vállalnunk kell a jövőnkért.
A vajdasági magyar tudományossággal kapcsolatosan kiemelném, hogy tévedés lenne csak vajdasági keretekben gondolkodni. Minden tudománnyal foglalkozó embernek, a maga területén, lépést kell tartani a világban elért tudományos ismeretekkel és eredményekkel, hiszen a tudományokat nem lehet regionális szinten ápolni és még kevésbé fejleszteni.
