1981-ben született Szabadkán. Jelenleg Röszkén él, 2006 óta a Szabadkai Városi Múzeum muzeológus-antropológusa. Diplomát a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Karának biológus szakán szerzett 2005-ben. Tanulmányait a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Karának Biológia Doktori Iskolájában folytatta Történeti Embertan Programon. 2011 óta doktorjelölt. Kutatási témája: a török hódoltság kori idegen etnikumok összehasonlító embertani vizsgálata (témavezető: Dr. Molnár Erika). A szerb nyelv mint környezetnyelv mellett középfokú angol nyelvtudással rendelkezik. 2000–2005, illetve 2005–2008 között a Magyar Köztársaság Oktatási Minisztériuma és a Márton Áron Szakkollégium ösztöndíjasa. 2005-ben, a Pécsen megtartott Országos Tudományos Diákköri Konferencián különdíjjal jutalmazták.
Tudományterület: természettudományok, biológiai tudományok, történeti embertan
E-mail: lovaszgabi@gmail.com
A doktori értekezés témája:
A török hódoltság korszaka, illetve az ekkor Magyarország területére települt balkáni népességek antropológiája a történeti embertan egyik legkevésbé kutatott területéhez tartozik. E hiányosságot kívánta orvosolni az a SZTE TTIK Embertani Tanszékén lezajlott kutatás, melynek célja hét török kori délszláv eredetű temető népességének biológiai rekonstrukciója, illetve embertani párhuzamainak és eredetének tisztázása volt. Dolgozatom e kutatás eredményeit mutatja be Bácska két legnagyobb török kori embertani szériáján, a Bácsalmás-Óalmás és a Zombor-Repülőtér lelőhelyek anyagán keresztül.
Tanulmányom két fő témakörre épül. Az elsőben arra keresem a választ, hogy a hódoltság idején betelepült idegen etnikumok koponyáik metrikus jellegei alapján elkülöníthetőek-e a már itt élt népességektől – hasonló korszakból, a régészeti leletek alapján magyar etnikumnak vélt temetők embertani anyagától; mutatnak-e párhuzamot a délszláv, illetve a román területekről származó adatokkal és megállapítható-e az eredetük. A kérdések tisztázásához a magyarországi török kori idegen etnikumú temetők adatait, összehasonlító anyagként pedig középkori magyarországi, délszláv és román temetőket használok fel. A metrikus adatokból történő biológiai távolságértékek kiszámítása után klaszteranalízissel csoportokba rendezem a szériákat, ezzel megmutatva a közöttük lévő lehetséges kapcsolatokat.
A második témakörben arra keresem a választ, hogy Bácska két legnagyobb, régészeti szempontból azonos kultúrához tartozó népessége a bácsalmás-óalmási, illetve a zombor-repülőtéri életmódjában, illetve egészségi állapotában is hasonlít-e egymásra. A kérdés megválaszolásához a két temető betegségcsoportok szerinti elemzését végzem el. Az életmód esetében a traumák és a degeneratív elváltozások, míg az egészségi állapot tekintetében a specifikus (tuberkulózis, lepra) és nem specifikus fertőzések, metabolikus eredetű elváltozások (skorbut, rachitis), stresszindikátorok (pl. porotikus hyperostsosis) nyújtanak információkat. A fejlődési rendellenességek gyakoriságából az endogámia mértékére lehet következtetni. A kóros elváltozások eredetének tisztázására a makromorfológiai vizsgálati módszert szükség esetén radiológiai elemzéssel, szövettani- és paleomikrobiológiai vizsgálatokkal egészítem ki. A különböző megbetegedések gyakoriságának összehasonlító elemzésénél statisztikai módszereket alkalmazok.
A vizsgálatok előzetes eredményeiből megállapítható, hogy a török hódoltság idején betelepült népességek a késő középkori magyar temetőktől jól elkülönülő csoportot alkotnak, párhuzamot pedig csupán egy dél-boszniai temetővel mutatnak. A csontvázleleteken megfigyelt traumás elváltozások vizsgálati eredményeit tekintve feltételezhető, hogy a vizsgált népességek életmódja különbözött egymástól. A bácsalmásiak valószínűleg békés körülmények közt élő, földművelők, állattenyésztők lehettek, míg a zombori népesség férfi tagjai – legalábbis időnként – harci tevékenységet folytathattak. A specifikus és nem specifikus fertőzések, skorbutos elváltozások és a különböző stresszindikátorok mindkét temető anyagában hasonlóan nagy arányban fordulnak elő, ami a vizsgált népességek tagjainak legyengült immunrendszerére és rossz egészségi állapotára utal. A fejlődési rendellenességek a bácsalmási és a zombori temetők esetében is hasonló gyakoriságot mutatnak – ez alapján feltételezhető, hogy a magyar területen élő délszláv eredetű népességek tagjai eltérő nyelvi- és vallási kultúrájuk következményeként zárt közösséget alkottak, egymás közt házasodtak.
Jelentősebb publikációk:
Hajdu T.–Fóthi E.–Bernert Zs.–Molnár E.–Lovász G.–Kővári I.–Köhler K.–Marcsik A. 2009: Appearance of Hyperostosis Frontalis Interna in Some Osteoarcheological Series. – Homo. Journal of Comparative Human Biology. 60. évf. 3. sz. 185–205. o.
Lovász G.–Pálfi Gy.–Marcsik A.–Pósa A.–Neparáczky E.–Molnár E. 2010: Skeletal Manifestation of Tuberculosis in a Late Medieval Anthropological Series from Serbia. – Acta Biologica Szegediensis. 54. évf. 2. sz. 83–91. o.
Boros-Major A.–Bona A.–Lovasz G.–Molnar E.–Marcsik A.–Palfi Gy.–Mark L. 2011: New Perspectives in Biomolecular Paleopathology of Ancient Tuberculosis: a Proteomic Approach. – Journal of Archaeological Science. 38. évf. 1. sz. 197–201. o.
Lovász G.–Schultz M.–Gödde J.–Bereczki Zs.–Pálfi Gy.–Marcsik A.–Molnár E. 2013: Skeletal Manifestations of Infantile Scurvy in a Late Medieval Anthropological Series from Hungary. – Anthropological Science. 121. évf. 3. sz. 173–185. o.
Pósa A.–Maixner F.–Lovász G.–Molnár E.–Bereczki Zs.–Perrin P.–Zink A.–Pálfi Gy. 2013: Revision of Tuberculous Lesions in the Bácsalmás-Oalmás Series. Preliminary Morphological and Biomolecular Studies. – Anthropologischer Anzeiger. 70. évf. 1. sz. 83–100. o.
Gondolataim a vajdasági magyar tudományos életről és tudományos utánpótlásról:
A vajdasági magyar tudományos élet, különösen a természettudomány területén számos nehézséggel küzd. Ezek közül talán a legfontosabb az intézményi háttér és az infrastruktúra hiánya – pénz és eszköz nélkül szinte lehetetlen kutatni. Amíg ezek a feltételek nem adottak, nem számíthatunk arra, hogy a tehetséges és ambiciózus fiatalok itthon maradjanak.
