Zentán született 1980-ban; Felsőhegyen él. A zentai Stevan Sremac Általános Iskola és a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium pedagógusa. 2004-ben diplomázott az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Karán (pedagógia szakos tanár és előadó). 2006-ban elkezdte a Török Sándor Waldorf Pedagógiai Intézet alapozó és osztálytanítói posztgraduális képzését Solymáron. 2007-től a Bolyai Farkas Alapítvány a Magyarul Tanuló Tehetségekért Pedagógus és Pszichológus Szakosztályának vezetőségi tagja. 2008-ban az ELTE Neveléstudományi Doktori Iskolájában abszolutóriumot szerzett. Tanulmányait magyar állami ösztöndíjjal (1999–2004, 2004–2007) és Soros-ösztöndíjjal (2001–2003) végezte. Három kisgyerek édesanyja, jelenleg szülési szabadságon van. Kutatási témája: gimnáziumi tehetséggondozás és kollégiumi nevelés a Délvidéken. 2007 óta rendszeresen jelennek meg szakmai publikációi a Magyar Szó Üveggolyó mellékletének Nagyszünet rovatában.
Tudományterület: bölcsészettudományok, neveléstudományok
E-mail: tiszavirag@gmail.com
Jelentősebb publikációk:
Gruik Zs. 2005: Tehetséges fiatalok a tehetséggondozó gimnáziumban. In: Csányi E. (szerk.): Horizont és tudásmódok. Újvidék. 246–254. o.
Gruik Zs. 2005: A tanárok kompetenciáinak és tevékenységének formálása a hatékony oktatás-nevelés megvalósításának elősegítése érdekében. In: Fodor Sz.–Drescher J. A.–Nagy A. (szerk.): A Márton Áron Szakkollégium tudományos felolvasóülésének tanulmányai. Budapest. 37–43. o.
Gruik Zs. 2007: A tehetség fogalma. Zseniális zsebmetsző vagy világhírű bűvész. – Magyar Szó. [2007. március 27.]
Gruik Zs. 2007: Tanulni jó. Hasznosítható tudás. Még egyszer a PISA-vizsgálatról. – Magyar Szó. [2007. december 22–23.]
Gondolataim a vajdasági magyar tudományos életről és tudományos utánpótlásról:
Pedagógusként úgy gondolom, hogy a tudományos utánpótlás nevelését időben el kell kezdeni, mégpedig a tanulás megszerettetésével. A fiatalok akkor válhatnak közösségük elismert értelmiségi tagjává, ha a korábbi években megalapozzuk a tanulási kedvüket, ha olyan oktatási rendszerben gondolkozunk, ahol a gyerekek szívesen töltenek időt. Aki örömmel tanul, aki nem fásul bele gyermekéveiben, az nagyobb valószínűséggel válik tanulásra motivált fiatal felnőtté.
