1985-ben született Zentán. Jelenleg Budapesten él. Egyetemi diplomáját 2009-ben az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karán szerezte a Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéken. Tanulmányait Budapesten az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Történelemtudományi Doktori Iskolájában folytatta a Művelődéstörténeti Tanszéken; 2013 óta doktorjelölt. Kutatási témája: A vajdasági magyarság identitásának és mentalitásának alakulása 1920 és 1989 között (témavezető: Dr. Kiss Gy. Csaba). 2006–2012-ig Ada község ösztöndíjasa, doktori tanulmányai alatt 2009–2012 között pedig magyar állami köztársasági ösztöndíjas.
Tudományterület: bölcsészettudományok, történelemtudományok
E-mail: gruber.eniko.85@gmail.com
A doktori értekezésének témája:
Kutatómunkámban azokkal a szemléleti változásokkal szeretnék foglalkozni, amelyek a politikai, társadalmi és a gazdasági történések folytán a Délvidéken végbementek, és arra a kérdésre szeretnék választ adni, hogy mit jelentett magyarnak lenni ebben az időszakban, hogy mi volt az, ami összefogta a délvidéki magyarságot, és hogy milyen lelkület, látásmód és szellemiség jellemezte. A népesség mentális és lelki-egészségügyi állapotának figyelemmel kísérése az ún. rendszerváltó országokban ugyanis fontos nemzeti cél és kormányzati feladat kellene, hogy legyen. Ennek hiányában naivitás a versenyképesség növeléséről, az Európai Közösséghez való sikeres felzárkózásról beszélni.
Témaválasztásomhoz hozzájárult az is, hogy a délvidéki magyarság az egykori Jugoszlávia egyetlen olyan népcsoportja, amelynek az utóbbi évtizedekben nem sikerült komolyabb eredményt elérnie nemzeti önazonosságának a megőrzése terén. Nyilvánvaló, hogy ebben a kedvezőtlen társadalmi, gazdasági és politikai körülmények mellett nagy szerepet játszanak a tudati tényezők is, hiszen a sikertelenség nemcsak a sors függvénye, hanem a mentalitásé is.
A kutatásom legfontosabb része az adott korszak eszmetörténetének vizsgálata. A XIX. század végén ugyanis megszületett a jugoszlavizmus, a szláv egység eszméje, amely szinte az egész XX. századot végigkísérte, és a nemzeti kisebbségek asszimilálódását tűzte ki céljául. A vizsgált időszak két nagy egységre tagolható. Az egyik az 1920-tól 1945-ig terjedő, a másik pedig a titói korszak. Az 1945–1989 közötti időszakban nem csak Jugoszláviát, hanem az összes szocialista országot az internacionalista, vagyis a nemzetek fölötti eszmék uralkodása jellemezte. Ez sok esetben a nemzeti azonosságtudat gyengüléséhez, idővel pedig elvesztéséhez vezetett. Ezek az eszmék, a Délvidéken élő magyarokra is, akárcsak az országban élő többi nemzeti kisebbségre, nagy hatással voltak. A „magyar jugoszlavizmus” kérdését, amely nagymértékben befolyásolta nemzeti önképünk alakulását és fejlődését, az identitás fontosságáról való vélekedést, és a mentalitás alakulását az irodalmi művek, elsősorban a dokumentarista próza, illetve a különböző szociográfiák, periodikumok segítségével szeretném vizsgálni. A vajdasági irodalom ugyanis hűen reprezentálja az adott eszme hatását, és a délvidéki magyarság önmagáról és más nemzetiségekről való vélekedését.
Jelentősebb publikációk:
Gruber E. 2008: Hódi Sándor 100 interjú tükrében. – Vajdasági Magyar Művelődési Intézet. Zenta.
Gruber E. 2010: Kiss József vízépítő mérnök alakja és munkássága. – Létünk. 1. sz. 141–149. o.
Gruber E. 2012: Kempelen Farkas munkásságának délvidéki vonatkozásai. – Létünk. 1. sz. 144–152. o.
Gruber E. 2012: Bács-Bodrog vármegye útleírásainak áttekintése. – Létünk. 3. sz. 120–130. o.
Gondolataim a vajdasági magyar tudományos életről és tudományos utánpótlásról:
A vajdasági magyarságra, akárcsak a magyarság egészére, a széthúzás jellemző. Addig, amíg tudatosan nem teszünk azért, hogy a közösség tagjaként, a közösség részeként tekintsünk magunkra, ne külön egyénként, addig nem tudunk felmutatni komolyabb eredményeket és előrelépést sem a tudományosság, sem a politikai gondolkodás, sem a gazdaság területén.
