1983-ban született, Szabadkán. Egyetemi tanulmányait 2007-ben az Újvidéki Egyetem Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karán végezte. A 2007/2008-as tanévben a szabadkai Széchenyi István Általános Iskola munkatársa. 2008-tól a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Neveléstudományi Doktori Iskolájának hallgatója, a Magyar Köztársaság Oktatási és Kulturális Minisztériumának ösztöndíjasa. Kutatási témája: problémamegoldó gondolkodás kisiskolás korban (témavezető: Dr. Molnár Gyöngyvér). További kutatási területek: kétnyelvű oktatás, oktatási módszerek és rendszerek, pedagógiai munka és folyamat hatékonyságának vizsgálata. A szerb nyelv mint környezetnyelv mellett középfokú angol, alapfokú német és orosz nyelvtudással rendelkezik.
Tudományterület: bölcsészettudományok, neveléstudományok
E-mail: gabormelinda13@gmail.com
A doktori értekezés témája:
Az oktatás változásával az egyik alapgondolattá vált az életre való felkészítés, minden gyermeknek lehetővé kell tenni a fejlődést, alapot biztosítani ahhoz, hogy az iskola falainak elhagyásával a lehető legjobban boldoguljon önállóan. A boldogulás, a minden helyzetben való pozitív alkalmazkodás már a legkorábbi években elkezdődik. Az alkalmazkodás feltétele bizonyos tudás, ismeret, mely birtoklása kapcsolatban áll a gyermekek problémamegoldó gondolkodásának fejlettségével is. Ezért került a kutatás fókuszába a kisiskoláskorú gyermekek (6–12 éves) problémamegoldó gondolkodása. Így annak pontosabb megismerésével és fejlettségi szintjének meghatározásával akkor és abban a pillanatban tudunk hatni a problémamegoldó gondolkodás, készségek és képességek rendszerére, mikor az a legoptimálisabb. Az egyre összetettebb ismeretek gyorsan veszítenek aktualitásukból, az új információk áramlása lehetetlenné teszi minden elem feldolgozását, értékelését. Ezért érdemes a gyerekekben olyan képességeket fejleszteni, melyek segítségével választani, értékelni, vitatkozni tudnak, képessé válnak a problémák azonosítására és megoldására. A komplex személyiségfejlesztési pedagógia céljának tekinti a konkrét tananyagoktól és tartalmaktól független általános képességek fejlesztését. A tanítási órákon sor kerül ugyan a problémamegoldás fejlesztésére, de ez sok esetben nem tükrözi az alkalmazható problémamegoldást.
A problémamegoldás mint alkalmazott gondolkodás olyan komplex kognitív folyamatnak tekinthető, amelyben egyenrangúan fontos szerepet játszik a meglévő tudás átszervezését irányító kritikai és az új tudás létrehozását irányító kreatív gondolkodás. Számos elmélet született a problémamegoldásról, a téma igen vitatott. Kutatásaim során a problémamegoldó gondolkodást a problémamegoldás irányultsága alapján azonosítottuk. A problémamegoldás (következtetés és döntéshozatal) irányultsága szerint megkülönböztetünk konvergens (olyan gondolkodást igénylő problémák, melyek egy célállapottal rendelkeznek, mely megtalálása az emberi memóriából sablonszerűen „előhúzott” ismeretek és eljárások felidézését igényli) és divergens (több célállapottal rendelkező problémák, a problémamegoldónak feladata az összes lehetséges célállapot meghatározása) gondolkodást. A konvergens és a divergens gondolkodásmód azonos talapzaton nyugszik, ezért nem is választottuk mereven szét őket, hiszen együttműködésük képezi a kreatív és a logikus-kritikai gondolkodás alapját.
Jelentősebb publikációk:
Gábor M. 2009: Oktatási rendszer. Csőd. Megújítás? – Új Kép Online. 5. sz.
Gábor M. 2009: Kritériumorientált KORREKT alapú pedagógia (Magyarországi törekvések és eredmények). – Új Kép Online. 8. sz.
Gondolataim a vajdasági magyar tudományos életről és tudományos utánpótlásról:
Ha tekinthetem termőföldnek a tudományos utánpótlást, minden ország, tartomány és nemzet jóval rendelkezik. Így régiónk is törődéssel, ráfordítással a jó termőföldből kitűnő termést arathat, melyből táplálkozhat. Megbecsülés hiányában azonban kétlem, hogy termésünk bennünket marad meg táplálni.
