1981-ben született Újvidéken. Jelenleg Budapesten él, 2010 óta az Aegon Magyarország biztosítótársaságnál dolgozik nemzetközi online stratégiai koordinátorként. Diplomát az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Kara Angol Nyelv és Irodalom Tanszékén szerzett 2005-ben. Doktori tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Nyelvtudományi Doktori Iskolájában folytatta 2007 és 2010 között, a Fordítástudományi Doktori Program hallgatójaként és miniszteri ösztöndíjasként. Kutatási témája: a formulaszerű nyelvhasználat szerepe a szakfordításban (témavezető: Dr. Heltai Pál). További kutatási területek: a relevanciaelmélet, sémaelmélet és mentális modellek nyelvészeti vonatkozásai; keretszemantika; nyelvtanulási és nyelvhasználati szokások kialakulása és alakítási stratégiái. 2002–2005 között a Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégium kollégistája. 2005-ben a londoni Endres Alapítvány ösztöndíjasa.
Tudományterület: bölcsészettudományok, nyelvtudományok
E-mail: gabriel.csorba@gmail.com
A doktori értekezés témája:
A természetes nyelvek analitikus (különálló elemekből és szabályok alapján építkező) módozata mellett mind az egynyelvű, mind a többnyelvű nyelvhasználat szerves részét képezi a formulaszerű elemek használata is. E kategóriába tartoznak mindazok a nyelvi panelek, melyek előhívása a mentális lexikonból kisebb-nagyobb fokozatban holisztikusan történik (kollokációk, idiómák, szemantikai sémák és keretek stb.) és melyek egyes elméletek szerint a nyelvi kódolás és dekódolás erőfeszítését hivatottak optimalizálni. A formulaszerű nyelvhasználat jellemzően olyan többszavas kifejezések összessége, melyek használatában komplex mentális modellek, valamint kognitív és normatív folyamatok és szabályszerűségek kölcsönhatásai tükröződnek.
A kutatás az analitikus és formulaszerű nyelvhasználat összjátékának szakfordításban betöltött szerepével foglalkozik, a relevanciaelmélet keretein belül és korpusznyelvészeti módszerekkel. Szakszövegeket olvasva (és még inkább fordítva is őket) gyorsan szembetűnik, hogy a szakszövegek legjellemzőbb elemei – a terminus technicusok – mellett nagyon sok olyan kifejezés van, melyek vagy a terminusok társaságában vagy teljesen önállóan is nagy gyakorisággal fordulnak elő. Ezek egy része kizárólag bizonyos műfajokra jellemző (pl. szerződések, protokolláris szövegek), mások csak bizonyos szövegrészeknél bukkannak fel (pl. tudományos cikk bevezetője), ám minden esetben másfajta bánásmódot igényelnek, mint a teljesen kreatívan kezelhető analitikus szövegrészek. A szakfordítónak ilyenkor mérlegelnie és kellőképpen ismernie kell az adott szövegtípus, műfaj, szövegrész frazeológiai konvencióit, mert egy adott szakterület nyelvi közössége a konvencióktól és normáktól túlzott mértékben elrugaszkodott fordításokat már nem tudja normatívként befogadni, „fordításízűnek” érzi őket.
A kutatás a formulaszerű nyelvhasználat általános jellemzőit járja körül, megvizsgálja a főbb frazeológiai kategóriákat, majd kitér a szakfordításban betöltött szerepükre, a használatuk során alkalmazott fordítási műveletekre és stratégiákra, valamint a használatuk hátterében meghúzódó lehetséges tendenciákra, normákra, mentális modellekre és sémákra. Érintőlegesen szintén górcső alá veszi a formulaszerű nyelvhasználatot a számítógépes nyelvészet és a gépi fordítás szempontjából.
Jelentősebb publikációk:
Csorba G. 2005: Koreográfia gúzsba kötött táncoláshoz? (avagy lehet-e a fordításnak poétikája?). In: Csányi E. (szerk.): Horizont és tudásmódok. Válogatás a III. VMTDK humán tárgyú dolgozataiból. Újvidék. VMFK. 50–73. o.
Csorba G. 2005: Jerome David Salinger Zabhegyező c. regénye kettős tükrözésben – recepciók és fordításpoétikák. In: Csányi E. (szerk.): Társadalom és tudomány. Válogatás a II. VMTDK humán tárgyú dolgozataiból. Újvidék. VMFK. 111–124. o.
Csorba G. 2008: Szöllősy Judit 2007: Hunglishinto English. – Fordítástudomány. X. évf. 2. sz. 116–118. o. [recenzió]
Csorba G. 2010: Funkcióigés szerkezetek fordítása a szemantikai prozódia tükrében. In: Váradi T. (szerk.): IV. Alkalmazott Doktorandusz Konferencia előadáskötete. Budapest. MTA Nyelvtudományi Intézet. 15–30. o.
Csorba G. 2010: Terpeszkedő kifejezések, nyelvhelyesség, fordítás. – Filologia.hu internetes folyóirat. I. évf. 2.sz. 132–139. o.
Gondolataim a vajdasági magyar tudományos életről és tudományos utánpótlásról:
A vajdasági magyar tudományos élet szereplői védőbástyái lehetnek annak a folyamatnak, mely a vajdasági magyarságot idővel értelmiségi kisebbséggé minősítheti át, hiszen egy helyismerettel rendelkező, kritikusan és előítéletektől mentesen gondolkodó tudományos közösség híján a vajdasági magyarság több oldalról is manipulálható intellektuális kiszolgáltatottság helyzetébe kerülhet. Ehhez a vajdasági magyar értelmiségnek a magyar anyanyelv és más idegen nyelvek ismerete mellett a szerb nyelv magas fokú ismeretére is szüksége van, hiszen csak így tud egyenlő rangú résztvevőként felszólalni a régió és az ország döntéshozatali és véleményformáló fórumain.
