1986-ban született Zentán. Jelenleg Horgoson él, doktori tanulmányait Pécsett végzi ösztöndíjasként. Diplomát az Újvidéki Egyetem Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karán szerzett 2009-ben osztálytanító szakon, illetve a Szabadkai Püspökség Teológiai-Katekétikai Intézetében 2010-ben hitoktató szakon. Mesterképzését a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Modern Irodalomtörténeti és Irodalomelméleti Tanszékén végezte 2009–2012 között magyar nyelv és irodalom szakon, majd 2012-ben tanulmányait tovább folytatta a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Irodalomtudományi Doktori Iskolájában. Kutatási témája: a XX. századi magyar irodalom, az irodalom zeneisége és a nyelv immanens hangzóssága (témavezető: Dr. Orbán Jolán). További kutatási területek: a poétika, a retorika és a pszichoanalízis elméleti kérdései. A szerb nyelv mellett középfokú angol, továbbá alapfokú német és francia nyelvtudással rendelkezik. 2008–2011 között a Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégium kollégistája, köztársasági ösztöndíjas (Magyarország, 2010–2011), doktori tanulmányai alatt 2012 óta miniszteri ösztöndíjas, Campus Hungary ösztöndíjas (2013). Az Újvidéki Egyetem Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karának legjobb hallgatója a 2006/2007-es, a 2007/2008-as és a 2008/2009-es tanévekben.
Tudományterület: bölcsészettudományok, irodalomtudományok
E-mail: natalie.bush11@gmail.com
A doktori értekezés témája:
A kutatás zene és irodalom, nyelv és hangzósság viszonyát vizsgálja, célja az irodalom zeneisége és a nyelv immanens hangzóssága közötti kapcsolat feltárása. Ennek értelmében a költészet, a próza és a színházi gyakorlat is vizsgálat tárgyát képezi. A vizsgálódás középpontjában a huszadik századi magyar irodalom áll, természetesen a nemzetközi történelmi, művészeti kontextusba ágyazva. Ezáltal tárható fel pontosan, hogy a kutatás szempontjait figyelembe véve, melyek azok a folyamatok, amelyek a magyar művészeti életre is hatottak; melyek azok a változások, amelyek nem a hatás, hanem a párhuzamosság alapján fejlődtek; melyek a magyar irodalom és színházi gyakorlat egyéni sajátosságai.
Az utóbbi években egyre intenzívebbé vált a zenetudomány és az irodalomtudomány közötti párbeszéd. Ebből a szempontból a kortárs muzikológiából két kutatási irányzat is kiemelt figyelmet érdemel: Grabócz Márta és munkatársai a nyelvészet, az irodalmi szemiotika, a strukturalista narratológia módszertanát és fogalomkészletét (többek között A. J. Greimas és Paul Ricoeur modelljeit) alkalmazzák a zeneművek elemzéséhez; a New Musicology-ként ismert amerikai zenetudományi irányzat képviselőinek (SusanMcClary, Rose Subotnik, Lawrence Kramer) célja a zenetudomány fogalmi-módszertani megújítása, a posztstrukturalizmus, a hermeneutika, a dekonstrukció, a pszichoanalízis és a kultúratudományok fogalomtárának felhasználásával. A dolgozat zeneelméleti alapvetéseiben e szerzők műveire támaszkodik.
Ahhoz, hogy jobban megértsük a zene és irodalom sokrétű kapcsolatát tisztázni kell azokat a változásokat, amelyek megalapozták ennek a kapcsolatnak a lehetőségét. Ezért történeti szempontok alapján részletes elemzésben kerül tárgyalásra a XIX. század elején bekövetkezett zenei fordulat (a hangszeres zene egyenjogúvá válása a vokális zenével), amely nem hagyta érintetlenül az irodalom alakulását sem. Ebből az időszakból kitüntetett figyelem illeti Stéphane Mallarmé (1842–1898) francia költő munkásságát, ugyanis a mallarméi költészetelmélet zenéhez való viszonya és ennek a XX. századi zenei, filozófiai, irodalmi gondolkodás egyes irányzataira gyakorolt hatása a disszertáció tézise szempontjából megkerülhetetlen.
A klasszikus magyar irodalmi modernség zeneértelmezésének vizsgálatában Kosztolányi Dezső (1885–1936) korai költészetének és novelláinak elemzése mutatkozik elengedhetetlennek. Kosztolányi Dezsőt elsősorban nem a zeneművészet iránti érdeklődése (szemben Csáth Gézával) vezette zenei tárgyú elbeszélések és versek megírására, költészetelméletét nem művészetközi kapcsolatokra alapozta, hanem a nyelv jelentésképző és jelentéshordozó anyagának zenei elemeire. Ehhez kapcsolódóan a disszertáció célja a Nyugathoz kötődő írók, kritikusok tevékenységének feltárása, ugyanis ebből a körből kerülnek ki azok, akik az elsők között fedezik fel Magyarországon a zenéhez való viszonyulás és a zenéről való gondolkodás új lehetőségeit.
Jelentősebb publikációk:
Bús N. 2009: Spanyol ópium az állatkertben. In: Csányi E. (szerk.): Csáth-járó át-járó. Csáth Géza, az irodalmi és pszichológiai diszkurzusok metszéspontja. Kontextus könyvek 3. Újvidék. Bölcsészettudományi Kar. VMFK.
Bús N. 2010: Az Egyszálének Rouge nyomában. Adalék a női hang diszkurzív terének megnyitásához. In: Csányi E. (szerk.): Mediális átlelkesítés. Zene – beszéd – irodalom. Kontextus könyvek 4. Újvidék. Bölcsészettudományi Kar. VMFK.
Bús N. 2011: Mediális összhangzat (Stéphane Mallarmé és Hantai Simon szimfonikus alkotásmódjáról). In: Kucserka Zs.–Orbán J. (szerk.): A szöveg-játék mint intermediális esemény. http://janus.ttk.pte.hu/tamop/tananyagok/orban_inter-med/index.html [oktatási segédanyag]
Bús N. 2012: Születik-e még ember? A humán reprodukció Aldous Huxley Szép új világ és Margaret Atwood A szolgálólány meséje című regényeiben. In: Erőss Zs. (szerk.): 10. Országos Interdiszciplináris Grastyán konferencia előadásai. Pécs. Virágmandula Kft.
Bús N. 2013: Zeneiség és hangzás a költészetben. [megjelenés alatt]
Gondolataim a vajdasági magyar tudományos életről és tudományos utánpótlásról:
A jelenlegi tudományos utánpótlás több szempontból is nehéz, ugyanakkor, mondhatni üdvös helyzetben van: egyrészt megoldást kell találnia arra a hagyományvesztésre, folytonossághiányra, amelyet a vajdasági magyar tudományos élet szereplőinek ’90-es évekbeli elvándorlása, illetve az itthonmaradottak lehetőségeinek megfogyatkozása okozott; másrészt számot kell vetnie saját jövőképével, a Menni vagy maradni? kérdésével, hogy hol, mit, hogyan kíván megvalósítani. Mindez komoly feladat, nagy felelősség, egyben óriási lehetőség is az újrakezdéshez, a vajdasági tudományos élet huszonegyedik századi szellemben történő megújításához. A siker azonban nemcsak az elkötelezett fiatalokon múlik, szükség van az idősebb nemzedék támogatására, azokra, akik helyet teremtenek és helyet adnak számukra.”
