1985-ben született Topolyán. Jelenleg férjével Szabadkán él, 2010 óta a szerbiai Magyar Nemzeti Tanács hivatalos nyelvhasználattal megbízott tanácsosa, valamint a belgrádi UNION Egyetem újvidéki Dr. Lazar Vrkatić Jogi és Üzleti Tanulmányok Karán tanársegéd alkotmány-, közigazgatás- és közigazgatási eljárásjog tantárgyakon. Diplomát az Újvidéki Egyetem Jogi Karának általános szakán szerzett 2009-ben, azt követően pedig LL.M. címet kapott a budapesti Közép-európai Egyetem Jogi Tanszékének Nemzetközi Üzleti Jogi szakán. 2011 óta doktori tanulmányokat folytat a győri Széchenyi Egyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskolájában. Kutatási témája: az államhatalmi szintek közötti hatáskörmegosztás problémaköre, különös tekintettel Vajdaság Autonóm Tartomány hatásköreire és alkotmányos jogállására (témavezető: Dr. Korhecz Tamás). 2005 és 2008 között a Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégium kollégistája, 2009–2010-ben pedig a szerbiai Ifjúsági és Sportminisztérium Ifjú Tehetségek Alapjának (Fond za mlade talente) ösztöndíjasa.
Tudományterület: társadalomtudományok, állam- és jogtudományok
E-mail: beretkati@freemail.hu
A doktori értekezés témája:
Számos történelmi, politikai, szociológiai tanulmány született Vajdaság autonómiájáról, valós és vélt önállósulási ideákról. A doktori kutatásnak nem célja megismételni mindazokat a gondolatokat, amelyeket már sokan mások sikerrel prezentáltak, hanem új kontextusba helyezni mind a már megválaszolt hatásköri kérdéseket, mind a még vitás területeket. A jelenlegi jogszabályi keret és a rá épülő jogérvényesítési gyakorlat elemzése azonban általánosan hasznosítható tudást eredményezhet abban a tekintetben, hogy milyen közjogi normákkal lehet a függőlegesen tagolt hatalmi berendezésű országok államszervezetét eredményessé és hatékonnyá tenni.
Vajdaság, amelyet különös politikai, kulturális, társadalmi kontinuitás, sajátos regionális identitás jellemez, jelenleg autonóm tartomány, azonban a nyugat-európai ismert területi autonómiákat jellemző hatáskörök, jogosítványok nélkül. Regionális fejlesztés, mezőgazdaság, turizmus, környezetvédelem, (kis)ipar, közlekedés és infrastruktúra, oktatás, illetve tudományügy, kultúra, egészségügyi és szociális védelem, nagyberuházások csak néhány a számos terület közül, amelyeken Vajdaság mind eredeti, mind átruházott hatáskörökkel rendelkezik. Első olvasatra egy sokrétű autonómiára számíthatnánk, azonban a bonyolult intézményrendszer a velejáró kontroll-mechanizmusokkal, a többszintű, de nem teljesen definiált hatalommegosztás, a pénzügyi kiszolgáltatottság és a jogforrás-hierarchia következtében a sokszor egyértelműnek tűnő jogi helyzeteket is elbonyolítják.
Vajdaság jelenlegi normatív, végrehajtó, igazgatási tanácsadó-ajánló, ellenőrző, tervezési funkciói bizonyos fokú átfedést mutatnak az állami (különösen kormányzati és államigazgatási) szervek hasonló funkcióival. Hogy Vajdaság hatáskörei mennyire szilárdak és milyen szinten képesek végleges megoldást nyújtani a tartomány „mostohagyerek” helyzetének rendezésére VAT adminisztratív határain belül, de akár az egész országra nézve, vagy pedig, hogy Szerbia, pontosabban a szerbiai törvénykezés könnyedén átszabhatja-e a meghatározott kereteket, rendkívül érzékeny kérdések (különösen a jelenlegi alkotmánybírósági gyakorlat tükrében). Mivel egy adott társadalmi terület egyaránt lehet Szerbia és a tartomány szabályozó hatáskörében, előfordul (előfordulhat), hogy egymásnak ellentétes döntések, jogszabályok születnek, vagy egy probléma egyszerre több megoldást kap (vagy pedig egyet sem), nincs következetes ellenőrzés-politika a két szint között, és nincs meg az egységes politikai akarat sem a sikeres decentralizáció megvalósulásáért. Ezt a jogi káoszt nehezítik a csatlakozási folyamat elvárásai is, akarva-akaratlanul felmerül a kérdés, hogy az EU regionális politikája mennyire igényli majd a szerbiai aszimmetrikus decentralizációnak a feloldását, illetve az egész ország régiókra való felosztását. Milyen szintű jogi összehangoltságra van szükség a tartományi–állami, állami–állami jogszabályok között, hogy Vajdaság mindezekből a folyamatokból ne vesztesként jöjjön ki? Ezért Vajdaság szerepét a jövőben úgy kell meghatározni/újrafogalmazni/kiegészíteni, hogy ne az éppen aktuális, könnyedén változó regionális politika eszközévé váljon, hanem megmaradjanak (vagyis bővüljenek) a tartományi hatáskörök, tiszteletben tartva azt a specifikus regionális identitást, melyet a tartomány sajátos intézményrendszere is ápol.
A kutatás szigorúan jogi módszerekkel operál kiegészülve olyan összehasonlító elemzésekkel (Dél-Tirol, Katalónia, Skócia stb.), amelyek mintaként szolgálnak a vajdasági autonómia felépítéséhez, újragondolásához.
Jelentősebb publikációk:
Beretka K. 2012: A tartományi autonómia. Emberi jog vagy a vertikális hatalommegosztás egyik területi rendező elve? In: Verebélyi I. (szerk.): Az állam és jog alapvető értékei a változó világban. Győr. Széchenyi István Egyetem ÁJ Doktori Iskola. 85–95. o.
Beretka K. 2012: Iskustva jedne autonomije. Uporednopravna analiza konkurentnih nadležnosti Vojvodine i Južnog Tirola. – IV međunarodni naučni skup Multikulturalnost i savremeno društvo. „Dr. Lazar Vrkatić” Üzleti és Jogi Tanulmányok Kara. Újvidék. 220–235. o.
Beretka K. 2012: A határon kívül élő magyarságért való felelősségvállalás Magyarország Alaptörvényében, különös tekintettel annak vajdasági vonatkozásaira. – Jog Állam Politika. 4. sz. 91–104. o.
Beretka K. 2013: A pénzügyi autonómia jogi keretei a Vajdaságban. A tartomány anyagi függetlensége elméletben és gyakorlatban. – Délkelet-Európa. Southeast Europe International Relations Quarterly. 4. évf. 1. sz.
Beretka K. 2013: National Councils of National Minorities in Serbia: Pros and Contras of an Ethnic Self-governance. In: A. Osipov–E. Nimni– D. Smith (szerk.): The Challenge of Non-territorial Autonomy: Theory and Case Studies. Nationalism across the Globe. 13. sz. 181–197. o.
Gondolataim a vajdasági magyar tudományos életről és tudományos utánpótlásról:
A vajdasági magyar tudományos utánpótlás rendkívüli potenciállal rendelkezik, amely kiaknázása, sajnos, megfelelő támogatás hiányában sokszor Szerbián kívül hasznosul. A fiataloknak érezniük kell elődjeik segítő szándékát, erejét és pozitív életszemléletét ahhoz, hogy akadémiai polgárokként a jövőben hozzájáruljanak a vajdasági magyarság megmaradásához és fejlődéséhez, itthon. Ezért remélem, a jövőben a vajdasági magyar tudományos életet a kölcsönös tisztelet jellemzi majd, amikor a vajdasági tudományos elit mindinkább társként tekint a fiatal kutatókra, akiket vezetni kell, és akikben továbbélhet a vajdasági magyar tudományosság.
