1986-ban született Szabadkán. 2009-től 2012-ig a Magyar Szó szabadkai szerkesztőségének lektora és korrektora, a Művelődés rovat munkatársa, az Angyalszauna című kulturális jegyzetrovat vezetője volt. 2012 óta a Széchenyi István Általános Iskola magyar mint környezetnyelv tanára. 2013 óta a Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium irodalomtanára. BSc-diplomát az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén kapott 2009-ben. 2011-ben ugyanitt megszerezte a mesterfokozatot is A női identitás konstrukciója Gergely Boriska és Börcsök Erzsébet prózájában című tanulmányával. Jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolája Modern Magyar Irodalom alprogramjának PhD-hallgatója. Kutatási témája: Egy regionális prózairodalom kulturális kontextológiája (témavezető: Dr. Virág Zoltán). 2007-ben CEEPUS-ösztöndíjjal fél évet töltött a Szegedi Tudományegyetemen, 2008 és 2011 között a Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégium ösztöndíjasa volt (kutatási témája: a vajdasági magyar nőirodalom családszótára, témavezető: Dr. Hózsa Éva), doktori tanul mányai alatt miniszteri ösztöndíjban részesült. 2008-ban társaival megalapította a Jelfolyam online művészeti folyóiratot, 2010 óta a Híd Kör tagja, 2012 óta a Fiatal Írók Szövetségének vajdasági koordinátora, az Olvass be! kritikai beszélgetéssorozat organizátora, valamint a Kultúrcsempész Sínbusz Fesztivál szabadkai főszervezője. 2012-ben a Híd folyóirat meghívásos kritikapályázatának első helyezettje lett, három alkalommal is szekcióelső volt a Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferencián. 2013 óta a Híd folyóirat segédszerkesztője és az újvidéki Forum Könyvkiadó tiszteletdíjas szerkesztője. A szerb nyelvismereten kívül alapfokú angol és német nyelvtudással rendelkezik.
Tudományterület: bölcsészettudományok, irodalomtudományok
E-mail: berenyi.emoke@gmail.com
A doktori értekezésének témája:
Doktori stúdiumaim ideje alatt a vajdasági magyar prózával szeretnék foglalkozni, a regionális irodalom kulturális kontextológiáját körvonalazva. Az ebben a térségben a makro- és mikroközösségek közelsége és mássága nyomán kialakuló, kompozit kultúrát megalapozó – Thomka Beáta kifejezésével élve – imaginárius societasok között kiterjedt etnikumközi dialógus folyik. Ennek hatása a régió magyar nemzetiségű szerzőinél hatványozottan érzékelhető. Olyan írók szövegeiben, mint például Végel László, Juhász Erzsébet, Balázs Attila, Lovas Ildikó, Jódal Kálmán, Aaron Blumm vagy Sirbik Attila az ex-jugoszláv exodus, a délszláv–magyar kulturális határátlépések és a minoritárius létezésből fakadó mindennapos szituációk közvetlen tapasztalatai nemcsak tematikai, hanem prózapoétikai, narratológiai, sőt stilisztikai momentumokban is felismerhetőek. Szövegeikből ezek értelmezése által kivonatolhatók a regionális identitás megkonstruálásának modusai is. Emellett Szenteleky Kornél irodalomszervezői munkássága, majd „a margó vándorai”, a symposionisták szerteágazó művészetfilozófiai érdeklődése nyomán egyre nagyobb szerepet kapó européer szellemiség is kihat az itteni regényirodalomra. Ennek a sajátos, többrétegű couleur locale-nak a kérdései egy hosszabb ideig tartó kutatás kiindulópontjai lehetnek. Ez a textusok kultúrkörnyezetbe való beágyazottságát a fókuszába állító interpretációs kísérlet tehát igen sokrétű érdeklődést feltételez.
Jelentősebb publikációk:
Berényi E. 2010: „A pesszimizmus bátorság” I. (A Sorstalanság értelmezései Szirák Péter és Vári György monográfiáiban). – Létünk. 4. sz. 118‒125. o.
Berényi E. 2011: „A pesszimizmus bátorság” II. (A Sorstalanság értelmezései Szirák Péter és Vári György monográfiáiban). – Létünk. 1. sz. 116‒123. o.
Berényi E. 2011: Trauma és elfojtás (Börcsök Erzsébet: Eszter). – Híd. 8‒9. sz. 81‒92. o.
Berényi E. 2012: A mintha-lét krónikája (Böndör Pál: A holdfény árnyékában). – Tiszatáj. 6. sz. 100–103. o.
Berényi E. 2013: Nekrológ Termann sírja fölött (Térey János: Termann hagyatéka). – Híd. 1. sz. 100–103. o.
Gondolataim a vajdasági magyar tudományos életről és a tudományos utánpótlásról:
A kilencvenes évek délszláv háborúi sajnos mély nyomot hagytak értelmiségünkön: még mindig nem sikerült betölteni azt az űrt, amely az eltávozók helyén keletkezett. Ennek ellenére gimnáziumi tanárként úgy látom, hatalmas erőtartalékaink vannak, megfelelő oktatáspolitikával, uniós projektumokkal, az ittmaradást serkentő programokkal újra kiemelkedő szintre hozhatjuk az itteni tudományos életet.
