1981-ben született. A zombori Dr. Ripp Rózsa Egészségügyi Középiskolában érettségizett. 2008-ban az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén szerzett oklevelet. Diplomadolgozatának címe Az önértelmezés útjai Sziveri János lírájában (témavezető: Dr. Hózsa Éva). Tanulmányait a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Irodalomtudományi Doktori Iskolájában folytatta, ahol 2012-ben szerzett abszolutóriumot. Kutatási témája a másodlagos szóbeliség koncepciója és annak különböző megnyilvánulási formái az irodalmi szövegekben. Disszertációjának (munka)címe: Másodlagos szóbeliség és irodalom (témavezetője: Dr. Orbán Jolán).
2006-ban a Magyar Szó napilap lektoraként kezdett dolgozni, 2007-ben a szabadkai Miloš Crnjanski Általános Iskolában magyartanárként helyezkedett el, 2008-tól az Újvidéki Egyetem szabadkai székhelyű Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karának tanársegédje. A szerb nyelvet környezetnyelvként felsőfokon ismeri, nyelvtudása angolból közép-, németből pedig alapfokú. Tagja a Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégiumnak, ahol tutorként is tevékenykedik, a Kontextus Kutatóműhelyként ismert, Vajdasági magyar irodalom – kontextusok – identitáskódok című tartományi, valamint A magyar nyelv a többnyelvű Vajdaságban, a korszerű európai régiómodellben című köztársasági projektumoknak. A 2004 óta megjelenő DNS kulturális folyóirat egyik alapító szerkesztője. Eddigi munkásságát 2007-ben Kilátó-díjjal, 2011-ben Kristálygömb Díjjal, 2013-ben Sinkó Ervin Irodalmi Díjjal jutalmazták. Bezdánban él.
Tudományterület: bölcsészettudományok, irodalomtudományok, irodalomelmélet
E-mail: bekeo@freemail.hu
A doktori értekezés témája:
A másodlagos szóbeliséget életre hívó és egyúttal az írásbeliség visszaszorulását eredményező (kommunikáció)technológiai fejlődés olyan innovációit szokás számon tartani, mint például a telefon, a rádió, a televízió, a hang- és videoszalagok. Ezek, továbbá a multimediális kommunikációt (is) lehetővé tevő egyéb berendezések, eszközök és eljárások ugyanis magának a hangzó anyagnak, vagyis nem (csupán) az írásos-vizuális formában több-kevesebb sikerrel megragadott, hangsúly(oz)ásától, hanglejtésétől, dallamától, ritmusától és kommunikációs szituációjától egyaránt függetlenített és szemantikailag általában terhelt nyelvi anyagnak, hanem az élő-eleven hangnak a rögzítésére, tárolására és továbbítására is alkalmasak. Függetlenül szemantikai tartalmuktól, telítettségüktől vagy pedig esetenként mindezek (közel sem pejoratív, hanem esetleg nagyon is pozitív értelemben vett) hiányától. Sőt, magától (a nyelvhez kapcsolódó/kapcsolható) jelentéstől mint olyantól is. Annál is inkább, hiszen – miként Slavoj Žižek fogalmaz – „A hang az, amely, a jelölőnél, ellenáll a jelentésnek, a jelentés által nem helyreállítható átlátszatlan mozdulatlanságot képviselve.” Az a hang, az a hangsúlyos módon nem minden esetben nyelvi hang kerül ekkor előtérbe, amely nem a jelentés per definitionem hordozója, legfeljebb annak a (biológiai-fiziológiai) lehetőségfeltétele, és amely ennek ellenére vagy pedig éppen ennek megfelelően szintén az individuum legbelsőbb lényegéhez tartozónak tűnik. Az adott összefüggésben érdemes idézni Ong koncepcióját, mely szerint „az új szóbeliség föltűnő hasonlóságokat mutat a régivel: részvételi misztikájában, a közösségi érzés fokozásában, a jelen pillanatra történő összpontosításában, még az állandó fordulatok használatában is… de lényegét tekintve ez akartabb és tudatosabb szóbeliség, mely állandó jelleggel az írás és nyomtatás használatára alapozódik.”
Többek között Maurizio Ferraris ellenben a mobiltelefon ontológiáját kidolgozó, Hol vagy? című művében a grafémákat két dimenzióban rögzítő, a lineáris írásbeliséget felváltó/infláló s a hang forradalmával járó másodlagos szóbeliség kommunikációtechnológia-történeti korszakának a létét kérdőjelezi meg. Érvelése szerint a modern telekommunikáció robbanásszerűen terjedő, egyre szélesebb tömegek számára hozzáférhető és általuk immár rutinszerűen alkalmazott eszközei és módozatai nemhogy az írásbeliséggel való szakítást, avagy a literalitást megalapozó inskripciós technikáktól való eltávolodást, hanem éppen ellenkezőleg: a textualitás további elmélyülését eredményezik.
A disszertáció a másodlagos szóbeliségnek és az annak koncepciójára vonatkozó kritikai meglátások (szép)irodalmi szövegekben való különböző megnyilvánulási formáit vizsgálja. Eközben szem előtt tartja annak tényét, hogy egyre frekventáltabbak azok a nyelvhasználati módok, diskurzusformák, amelyek esetében a digitális írás nem az artikulált és ennek megfelelően: auditív nyelvi megnyilatkozások írásos formában, grafematikus struktúrák formájában történő megragadását, (átmeneti) rögzítését szolgálja, hanem amelyek esetében a digitális írás a hangzó anyagtól és annak kommunikációs szituációjától részbeni függetlenségre tesz szert. A fentiek tükrében olyan különböző szerzők szövegei képezik a vizsgálatok tárgyát és kerülnek közös diskurzustérbe, mint például Philip K. Dick, Aldous Huxley, Douglas Coupland, Farkas Péter, Mirnics Gyula.
Jelentősebb publikációk:
Beke O. 2012: A digitális írás perspektívája és a net-generáció. In: Garami A.–Mekis D. J.–Németh Á. (szerk.): Nemzedéki narratívák a kultúratudományokban. Budapest. 249–260. o.
Beke O. 2012: A közvetített hangzó anyag és Mirnics Gyula Jan Berger hazatér című elbeszéléskötete. In: Csányi E. (szerk.): Habitus. KonTEXTUS könyvek 6. Irodalom- és nyelvtudományi, pszicholingvisztikai, művészetelméleti és interdiszciplináris kutatások. Újvidék. Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Kar. VMFK. 167–183. o.
Beke O. 2013: Vajdasági magyar film(történet) és nyelvhasználat. In: Bene A. (szerk.): A magyar nyelv a többnyelvű Vajdaságban. III. kötet. A sokoldalú nyelv. Szabadka. Újvidéki Egyetem MTTK. 97–107. o.
Beke O. 2013: Látható(vá váló) nyelv. In: Berényi J. (szerk.): Tudományos diszkurzusok. Konferenciakötet. Vajdasági Magyar Tudóstalálkozó. Újvidék. VMAT. 87–93. o.
Beke O. 2013: Hol vagy, (video)telefon, tapi és képiség? – Tanulmányok. 1. sz. 121–132. o.
Gondolataim a vajdasági magyar tudományos életről és tudományos utánpótlásról:
A vajdasági magyar tudományosság prosperálása szempontjából elengedhetetlen célkitűzés az intézményi és humán bázis, valamint a közösségi koherencia (meg)erősítése, az önálló, tradicionálisan adott értékeken túl a nemzetközi tudományos diskurzus(ok) trendjeivel való lehetséges kapcsolódási pontok, gyümölcsöző interferenciák feltérképezése és azok hasznosítása. Az aktuális kérdésfelvetések és kutatási területek, az innovatív megközelítésmódok a tudományos utánpótlást jelentő személyek esetében pedig kitüntetett fontosságúak.
